Vörös Viktória | Ráolvasó

Szépirodalom - vers

Ráolvasó

 

Kezem te hajlásra fájó
legyél nádszál
pihetoll
Ne emlékezz a nehéz kosárra
a fejsze indulatára
ahogy nyilall és forgácsot szór…
Légy vízen úszó selyemszalag
kelt tészta puhasága
lebegő madárodú
amibe csak pár rezdülés fér
Aludj el te sziromkoszorú
párnáján a vattaruhás éjnek
Ébredj a tintaszínű égre
ahol tekergőznek jó álmok
szederindát növel a csend
cirtomfüvet fodroz egy szelíd szélfutam
zsázsa tövén pihen a csillag árnya

 

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Ráolvasó”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés