(F)ordítok - 12. • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

(F)ordítok – 12.

 

Popescu Elena Liliana:

Dacă

Dacă s-ar putea vreodată
să măsori nemăsuratul,
să cuprinzi nemărginirea,
să stai, străbătând neantul,
să fii nici unul, nici altul.

Dacă s-ar putea vreodată
neiubind să fii iubirea,
nesperând să fii speranţa,
nevorbind să fii vorbirea,
negândind să fii gândirea.

Dacă s-ar putea vreodată
să auzi neauzitul,
să priveşti în nevăzut
şi să afli neştiutul,
ar urma iar începutul?

Popescu Elena Liliana:

Ha

Ha valaha képes lennél
megmérni a mérhetetlent,
átölelni a végtelent,
állva átvágni a semmin,
egyik vagy másik sem lenni.

Ha valaha képes lennél
szerelem lenni, bár nem szerethetsz,
remény lenni, bár nem remélhetsz,
beszéd lenni, bár nem beszélhetsz,
gondolat lenni, bár nem elmélkedhetsz.

Ha valaha képes lennél
meghallani a hallhatatlant,
meglátni a láthatatlant,
megérteni az ismeretlent,
akkor jöhet újra a kezdet?


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS