Molnár Szilvia | Kit-mit lehet és mennyire?

Szépirodalom - próza

Kit-mit lehet és mennyire?

Egy szinten lakunk, mégis alig látom. Reggel egyszerre indultunk le a lifttel. Idős házaspár hölgytagja. Meséli, hogy mostanában sokszor kell orvoshoz mennie különböző vizsgálatokra. A fogorvos is esedékes lassan, aki a fogsorát rendbe fogja hozni. Figyelem közben. Mosolygós arca mögött élő fájdalom és megtörtség. Nem akarom szóbahozni, nem is kérdezem. Tavaly vesztettek el valakit. Olyan élőlényt, aki hűségesen velük élt hosszú éveken keresztül. Időnként kicsit loncsos bundája másnapos nedve belengte a szintet, a liftet. Nem zavart senkit. Ügyesen jelezte mindig, ha ismeretlen ember szagát vélte érezni otthona bejárati ajtaja mögül. Szeretettel nézett minden hajnalban gazdája szemébe, amikor sétára indultak a panelházak közt megbúvó apró zöldterületek valamelyikére. Mozgása lassult, egyre lassult. Esténként hazafelé mentemben láttam, amint lábacskáit utolsó időszakában komótosabban tette egymás után és egymás elé. Szép bundája volt. Világos sárgás tincsek tarkították. Karácsony előtt lett nagyrészt csak fekvő. Akkortájt kellett elaltatni, erős fájdalmai lettek. Hiánya betemethetetlen űr azokban, akik gyerekük-unokájukként szerették, ápolták, félték. Szép élete volt. Szép élete lett.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Kit-mit lehet és mennyire?”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés