Számomra a nyár ma az a tíz perc volt, míg
teljes odaadással nyaltam a fagyimat: két
gombócnyi örökkévalóság, mit nem vesz
már el tőlem az élet, mert a jelenvaló
pillanat gyönyörűsége az enyém lett.
Belga csoki és sajtos áfonya: arcomon
féltenyérnyi csoki foltokkal ültem a kis
padon, mikor velem szemben megállt egy
fiatal férfi, kit a látvány arra késztetett,
hogy elkezdjen zsebeiben apró után
kotorászni. Isteni finom! – szólaltam meg
önkéntelen, s a fiú, mert inkább az volt még,
közölte velem, hogy látja, és ő is meg akarja
tapasztalni ezt az élvezetet. A cég reklámja
vagyok, tettem még hozzá, ami persze nem
igaz, de jó poén volt, és összenevettünk, én
a kis padon, ő a sorban állva, mert addigra már
egész sor verődött össze. Kisfiúk és kislányok, meg
harcedzett, és elgyötört nagymamák, kit érdekelt
akkor már a forróság! Közös sorsban nyaltuk a fagyit,
az apró örömök völgyében tíz percig nyár volt, béke és szeretet.
Hozzászólások