Pécsett születtem. Réges-régen
nagyanyám imádkozott vélem.
Még most sem értem mért így mondta,
hiszen magyar volt anyja, apja:
„Ó Isuse, sládki mili”…
Benne élt rég holt vének vére?
Esténként horvátul dicsérte
Máriát és az ég urát,
mondta az esteli imát,
mert a gyökerek benne éltek,
mit megtagadni szörnyű vétek…
Akkor se tudtam, most sem értem,
bűvös szavak, mint a mesékben,
vagy sámán szól egy ősi dalban.
Fülemben zúg a régi dallam:
„…od me neće odiliti”
Nem tudok én horvát imákat,
nagyanyám hangja mégis áthat,
s míg bűvölöm az ég sötétjét
keresem a mondóka végét…
Hozzászólások