Bandi András | (F)ordítok – 13.

Szépirodalom - vers

(F)ordítok – 13.

Karádi Kázmér: Őszi csend

Halott levelekben pompázik
Az érkező ősz.
Fonnyadt virágok lepik a
A szikkadt nyár sírját,
S a napsugár éles fénye tovaszáll,
Megpihenni látszik a világ
A szerelmes ősz balkonján.

Puha csend kéreti magát
Hull, csak hull a lila égből.
S a néma hallgatás lábnyomában
Varjak károgása csúfolja.
De ő már messze jár,
Valahol a végtelenben
Nevet a szerelmes ősz balkonján.

Kázmér Karádi: Liniştea toamnei

Splendoarea foilor morţi
E toamna ce soseşte.
Flori ofilite acoperă
Mormântul verii aride,
Şi lumina stridentă a soarelui dispare,
Lumea pare că se odihneşte
Pe balconul toamnei îndrăgostite.

Liniştea  moale se lasă poftit.
Cade, doar cade din cerul violet.
Şi în pasul liniştei mute
Croncănitul ciorilor o ocăreşte.
Dar ea e deja departe,
Undeva în infinit
Râde pe balconul toamnei îndrăgostite.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “(F)ordítok – 13.”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés