A legféltettebb kincsem voltál és vagy is. Mit tegyek, hogy ezt érezd te is? Mit tegyek, hogy tudd, szeretlek és számíthatsz rám? Nem tudok változtatni azon, ami megtörtént. Beszélhetünk erről is, ha akarod. Kevés dologra emlékszem, lehet, hogy kevés dologra akarok emlékezni. Nem tudom, hogyan lehetett volna másképp. Nem volt túl sok lehetőség. Anyáddal szoktál beszélgetni erről? Nem jó így. Engem is gyötör a múlt, de még egy eggyel előbbi is, amikor én voltam kamasz és csírájában elfojtották az életemet az iskolában, ahová jártam. Erről sem szeretek beszélni, de amikor írok, akkor erről írok, másról nem tudok. Bármikor szívesen beszélgetek veled, ha ez változtat valamin, ha nem változtat, akkor is, mert beszélgetni jó. Nappal a görcseimet a mozgásban és a zenehallgatásban vezetem le, másra nincs is szükségem. Mindenem megvan. A zene és a bicajozás, nyáron az úszás nyugalmat, harmóniát hozott az életembe, illetve igyekszem, hogy ez harmónia legyen. Talán nem az, mert túl sok a görcsöm, de akkor is ezekkel próbálom enyhíteni azt, ami fáj. Mert rengeteg minden tud fájni az embernek. A legjobb akkor, amikor felszabadulok és csak a bicajozásra, az úszásra, a zenére tudok figyelni. Van néhány perc vagy csak másodperc, amikor szabad vagyok, mint a madár, ellazulok és ilyenkor úgy érzem, akár meg is halhatok, nem számít, mert annyira jó, amit érzek, illetve nem is érzek semmit, csak azt, hogy most laza vagyok, nem bánt semmi és ez most jó és maradjon így örökre. Bármi gondod, bajod van, oszd meg velem bátran, biztos tudok mit felelni. Szia. Apa
Hozzászólások