A Hetedhéthatárban − nevéhez hűen − már elkalandoztunk Párizs irodalmi kávéházaiba (https://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=60193). Ezúttal pihenjünk meg legszebb parkjaiban.
Első rész: A Luxembourg-kert és a Füvészkert (Jardin des plantes)
A Luxembourg-kert
A párizsiak és a világ valamennyi tájáról Párizsba érkező turisták kedvenc pihenőhelyének, a Luxembourg-kertnek története egészen 1611-ig nyúlik vissza, amikor IV. Károly özvegye, Medici Mária megbízta Salomon de Brosse építészt, hogy a firenzei Pitti palota mintájára építsen egy palotát és egy szökőkutat az akkori Luxembourg Hotel helyén. Ugyancsak firenzei emlékei alapján alakult ki a park a medence körül. Megépíttette a Medici szökőkutat is. (A jelenlegi tó és a szobor akkor még nem készült el.)
A Luxembourg-kert és a Medici szökőkút
Medici Mária 1630-ban kibővíttette a kertet, amelynek munkálatait Jasques Boyceau végezte el. A francia forradalom után a direktórium vezetői egyszerűen elkobozták a kartauzi szerzetesek rendjének szomszédos területeit, ezzel negyven hektárra bővítve a kertet. az 1848. júliusi monarchia alatt kezdték meg a királynők, szentek és híres asszonyok szobrait felállítani. Bár mindegyik szobrot más és más művész alkotta, a minta ugyanaz: fehér márványból készült 2,30 és 3,80 cm közötti nagyságú, kőalapon nyugvó teljes alakú szobrok, az ábrázolt személy adatainak feltüntetésével.
Híres nők szobrai a Luxembourg-kertben
Az Obszervatórium szökőkútja négy szobrász alkotása. Louis Vuillemot a talapzat körüli koszorúkat és girlandokat faragta, Emmanuel Fremiet tervezte a szökőkút nyolc lovát, a vízköpő halat, a teknősöket, Pierre Legrain munkája az állatövi jegyekkel díszített földgömb, Jean-Baptiste Carpeau pedig a földgömböt tartó, a négy kontinenst szimbolizáló négy női szobrot készítette.
Az Obszervatórium szökőkútja
A Luxembourg-kert az irodalomban
A Luxembourg-kert számos irodalmi műben szerepel. Victor Hugo A nyomorultak című regényében Marius minden nap elmegy a Luxembourg-kertbe, hogy láthasson egy fiatal lányt, Cosette-et, aki apjával látogatja a parkot: „A Luxembourg-kert néptelen fasorában, amely a Pépinière-mellvéd felé huzódik, látott több mint egy éve, majdnem minden nap ugyanazon a padon ülni egy embert és egy egészen fiatal lányt a fasornak az Ouest-utca felé eső, leginkább elhagyott részén. − S valahányszor a véletlen úgy akarta, hogy Marius ebbe a fasorba tévedjen − pedig az a véletlen gyakran beleavatkozik az olyan emberek sétáiba, akik szeretnek a maguk gondolataiba elmerülni és erre majdnem mindennap rákerült a sor −, ezt a pár embert mindig ott találta.”
A Luxembourg-kert Jean-Paul Sartre gyerekkorának mindennapos színhelye volt: „Anyám elvitt a Luxembourg-kertbe, s egyszerre csak felbukkant Emile bácsi, aki haragban volt egész családjával; mogorván nézett húgára, s hűvösen kijelentette: nem a te kedvedért jöttem el, a kisfiút akartam látni.” – írja A szavak című önéletrajzi regényében. Sartre ekkor nyolcéves lehetett. Ugyancsak Sartre gyerekkorához nyúlik vissza Az undor című regényének az a jelenete, ahol Roquentin belép a parkba, s a gesztenyefát szemlélve megpillantja azt a Velléda-szobrot, amit a Luxembourg-kertben gyerekkorában látott: „láttam a fák mögött a zenepavilon kék oszlopait és lámpáját, a babérfák között a Velléda-szobrot.” Nos, a Velléda-szobor néhány méterre Gustave Flaubert szobrától található.
A Velléda-szobor
Egy fiatal költőnő, Antal Anna, akit megihletett Sartre regénye, Az undor, Au Jardin public című versében a Luxembourg-kert szobraként szól a sartre-i elidegenedés érzéséről.
„Az elidegenedésről kellene verset írni.
Ahogy megfagyott bennem az idő,
és csak bárki másban élhetett tovább.
Nem is fa voltam, hanem
járólap-talapzatra állított szobor
menetes csavarral rögzített lábakon.
Rendezetlenül állok,
nincs ott gyökér, amiről
beszélni lehetne.
Öntvény inkább, mint egy tömbből
faragott tömör és határozott,
üreges mellkasomba kapna a szél,
ha tehetné
– majd a rozsda teszi a dolgát,
évgyűrűk helyett a belém mart
lyukak adnak számot életemről,
s a kertet láthatja be bárki,
aki rajtam néz keresztül.”
A Luxembourg kert a festészetben
Megszámlálhatatlan azon festmények száma, amelyek a Luxembourg-kertről készültek. Az alábbiakban csak a leghíresebb festők néhány művét látjuk.
Vincent Van Gogh: Sétány a Luxembourg-kertben
Pablo Picasso: Gyerekek a Luxembourg-kertben
Henri Matisse: A Luxembourg-kert
Henri Rousseau: A Luxembourg-kertben
A Luxembourg-kertben van egy modern szobor, amit a park rendszeres látogatójaként sem tudtam megszokni, még kevésbé megszeretni. Fabrice Hyber állami megrendelésre készítette el A Kiáltás, az Írás című szobrot, és 2007. május 10-én avatták fel. Azóta minden év ugyanezen a napján hivatalos ünnepély keretében emlékeznek meg arról, amit a szobor szimbolizál: a rabszolgaságról és annak eltörléséről. Jóllehet érthető, maga a művész is elmagyarázta, hogy a zárt láncszem a rabszolgaságot, a nyitott annak eltörlését, a földbe mélyesztett fél láncszem pedig a gyökerekhez való visszatérést szimbolizálja, azt nem lehet tudni, miért éppen a Luxembourg-kert adott otthont az emlékműnek, holott semmiféle, a rabszolgasághoz köthető tett vagy történelmi személy nem hozható kapcsolatba a parkkal.
Fabrice Hyber: A Kiáltás, az Írás
Aki az elmúlt években Párizsban járt, a Luxembourg-kert kovácsoltvas kerítésén rendszeresen megújuló kiállításokat láthatott. 2019-ben az űrkutatás volt a téma.
Űrkutatás. Kiállítás a Luxembourg-kert kerítésén 2019-ben
A Füvészkert (Jardin des plantes)
A 19 hektárnyi területen fekvő Füvészkertben 8500 különféle dísznövény sorakozik példás rendben, mindegyiküknél feltüntetve fajtája, eredete, élőhelye.
A Füvészkert
A Füvészkert eredetileg a Királyi Gyógynövénykert nevet viselte. 1635-ben alapította a botanikus Guy de la Brosse, aki XIII. Lajos orvosa is volt. A Füvészkert arculatát Georges-Louis Leclerc de Buffon természettudós alakította ki, aki csaknem ötven éven át volt a vezetője. A Francia Forradalom idején, 1793. június 10-én alapították meg a Természettudományi Múzeumot, amihez a Füvészkert is tartozott.
A füvészkertben a leglátványosabb kétség kívül a megszámlálhatatlan virág, amelyek színpompájukkal egész évben gyönyörködtetik a látogatókat. 1900-ban létesítették a rózsakertet. A virágok királynőjének 390 fajtája látható itt, a szimpla és dupla virágútól a futórózsáig.
A rózsakert
A kert középső részén az íriszkert több mint százféle kék, sárga, rózsaszín írisz látványát nyújtja az európaitól az észak-afrikaiig.
Az íriszkert
A Füvészkert egyik érdekessége az aszfodélosz, amibe a görög mitológia szerint az ember halála után lelke beköltözik. Homérosznál olvasható, hogy a holtak birodalmában a Sztüx folyó partján a halottak aszfodéloszmezőkön vándorolnak.
Aszfodélosz
A 17. század óta ültetett 2000 fa és 2500 bokor díszíti a parkot. Közülük a legnevezetesebb öt fa: pisztácia fa, libanoni cédrus, japánakác, keleti platán és japán cseresznyefa. Az öt fa közül négynek érdekes története van. A 315 éves, 9 méter magas pisztácia fa magját a botanikus Joseph Pitton de Tournefort 1902-ben, Levante régiójában történt utazása során szerezte. A 283 éves, 18 méter magas libanoni cédrus a botanikus Bernard de Jussieu kalapjában tette meg az utat Libanontól Párizsig. A 270 éves és 22 méter magas japánakác magról kelt ki, 1747-ben küldték a magot, nevével ellentétben Kínából. A 232 éves, 27 méter magas keleti platánt 1785-ben ültették a tudós Buffon itteni tevékenysége idején.
Az öt nevezetes fa
A Füvészkert szobrai megörökítik a neves botanikusokat, de más, jelentős alkotásokat is megcsodálhatunk.
A füvészkert néhány szobra
A Füvészkert üvegházai nagy látogatottságnak örvendenek. Öt év átépítési munkálatai után 2010-től ismét látogathatók a látványosságok. Az 1937-ben felavatott, 750 m2 területű télikertnek is nevezett üvegházban a trópusi növények láthatók. A következőben a kaktuszféléket mutatják be.
A Füvészkert üvegházai
Henri Rousseau lelkes látogatója volt ezeknek az üvegházaknak, és itteni élményei alapján festette meg A kígyóbűvölő nő című képét.
Henri Rousseau: A kígyóbűvölő nő
Hozzászólások