Nagy merészséget követtem el, a bűnöm eretnekség, mert a hit és az erkölcs zászlóján gyászos foltot ejtettem. Nemcsak a szenvedély, az ölelő karokban átélt kéj a bűnöm, nemcsak a kártyák imádatát lehet felróni nekem, de szentségtörést is elkövettem. Ha kitudódik, a hétszáz éve felfüggesztett Szent Inkvizíciós Hivatal egy patkánylyukba zárat és hagyja, hogy élősködők támadják meg a testem. Összetörik a csontjaimat, lenyúzzák a bőrömet, letépik a körmömet és kopaszra nyírják a hajam. Ha megszánnak máglyára küldenek, ha kegyetlenül igazságosak lesznek, akkor élve temetnek el és a koporsóban lehelem ki a lelkemet.
Hallgassátok hát és legyetek ti az elsők, kik ítélkeztek, de ha jók vagytok hozzám, a titkom titok marad. Legyetek a szövetségeseim és el ne meséljétek senkinek, meg ne osszátok, ne is lájkoljátok, csak némán hallgassátok.
Lopott áldás száll reám, melyet térdre ereszkedő népem hitbuzgó hívei küldenek felém Csatkáról. Ez a kápolna rejti a teremtő elé járuló romák rózsafakeresztjét, melyet a pápa háromszor is megáldott. Békét kérni mentünk, égi tekintetet, mert kell valami ahhoz a transzcendentális világhoz, hogy erősebb legyen a hit és könnyebb a földi élet.
Átmulatott éjszaka volt, éjféli, mámorító, bódulatot hozó koktélokkal, melynek reggelén arra ébredtem, hogy az aulából felkerült a szállodai szobámba az akkor még megyéről megyére vándorló kereszt. Kezdetben azt gondoltam a mennybe ittam magam. Időbe telt, míg felmértem a helyzetem. Ó, én Balga, én elvetemült lélek, hát mire vetemedtem? Éles késsel, belevéstem a keresztet legaljába, apró betűkkel a nevem, melynek súlyát akkor nem éreztem.
Alkut kötöttem a Teremtővel, hogy a bűnöm és a lelkiismeretem súlyát a jövőre enyhítsem. Minden felém szálló lopott ima áldását a betűim erejébe gyűjtik az égiek, mellyel én megértést és bocsánatot kérek a népemnek. Az írás gyümölcseiről lemondok, a hírnevet és a jólétet visszautasítom, azért a kegyelemért, melyet a népem kér.
Hozzászólások