Álomnapló (részletek) – 35. • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

Álomnapló (részletek) – 35.

Temetésre készülök, nyár van, sajnos a temetés is a legnagyobb melegben, kora délután lesz. Próbálgatom a sötét nadrágokat, blúzokat, megrémülök, mert a nadrágok alig érnek össze rajtam, a kedvenc darabomról éppen most szakadt le a gomb, és nincsen időm már megkeresni és felvarrni. A blúzok is elég szűkek, azt kell felvenni, amibe beleférek. Egy fekete ujjatlan pólóra selyemblúzt veszek, a két fekete teljesen elüt egymástól – rettenetesen nézek ki. Éppen most szól fel a barátnőm a kaputelefonon, hogy igyekezzek, mert nem érünk időben a szertartásra, hogy mondjam meg, hogy még a koszorúkat sem hoztam el a virágostól.

***

A keresztúri piacon véletlenül összefutok G. E.-vel, örülünk egymásnak, E. mosolyog, csodálkozom is, hogy egyetlen ránc sincs az arcán. Igencsak dicsérgetem, ő megölel és hálásan puszilgat, amikor megerősítem, hogy az elmúlt tizen évben egy szemernyit sem változott, talán szebb, mint valaha volt. E. azt mondja, hogy jó hatással van rá a nyugdíjas élet, végre azt csinál, amit akar. Szerinte azért őrizte meg a fiatalságát, mert a mai napig szerelmes a férjébe, szinte naponta szeretkeznek, az van rá ilyen fantasztikus hatással, ezt bátran javasolja bárkinek.

***

Költözök valahova a kerületembe egy másik házba, csak éppen a földszintre, mert egyre nehezebb feljutni a harmadik emeletre gyógyíthatatlan lift-fóbiám miatt. Szekrényeim már mind a ház előtt állnak, a szekrénypolcok pedig a könyveimtől roskadoznak. Egy nagyobb mikrobusz jön a holmimért, a munkások sietnek, én csak a könyveim mentésével foglalkozok. Két vörös fotelt szemelek ki, abba helyezem az évtizedek alatt megszerzett kincseimet. Az autó óvatosan tolat a fotelekhez, drótkötéllel rögzítik a hátsó részéhez, majd a járdán szép lassan elindul az autó. Érdekes látvány, hogyan utaznak a könyveim, sokan meg is fordulnak utánuk.

***

Egy kerthelyiségben ácsorgok sokadmagammal, üdítőért állok sorba. Egy jó karnyújtásnyira Gy. csendben tűri a többiek becsmérlő megjegyzéseit az orrával kapcsolatban. Valaki azt mondja, jól érthetően, hogy tölcsérszerű érzékszerve néhány gombóc fagyi töltésére is alkalmas lenne, nem tudok nevetni az ilyen vicces beszólásokon. Hirtelen megszólal egy erős géphang, egyre hangosabban mantráz valami szöveget, amire akarva akaratlan figyelni kell. Azt harsogja, hogy eljött a jutalmazás és büntetés ideje. Aki életében hazug volt, annak nemsokára magától letörik az orra, innen már a kezében viheti haza. A bűnösöket még sok más büntetés nem is érheti. A bűntelen jókat csupa nagyszerű jutalom várja a most következő három sípszó után. A sípszó végigszánt a kerthelyiségen, aztán megtörténnek sorra a csodák. Az előttem álló bibircsókos kövér öreglány egy szempillantás alatt kívánatos szexbombává változik, szomszéd E. néninek megduplázódik a haja, ezüstösen csillog kilencven egynéhány éves fején. Oldalra nézek – Gy. félve kap oda és tapogatja letört orra helyét, így egész malac képe lesz, igyekszik a színről mielőbb eliszkolni.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Álomnapló (részletek) – 35.”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés