A buszt választotta, ezzel kényelmesen utazhat Váctól Pestig. Csak ült és gondolatok nélkül szemlélte a szeme előtt elfutó tájat. Az út jobb oldalán, távolban a Visegrádi hegyek ívelt vonulata zárta a teljes panorámát. Balról néhányszor az út érintette a szobi vasútvonalat, melyen sárgászöld, egybefüggő szerelvények futottak. Járt már erre korábban, nem volt ismeretlen a környezet. Több megálló után jobbról feltűntek a Duna melletti csápos kutak kőből kirakott halmai, melyek vizét a pestiek számára a Békásmegyeri Vízművek gyűjtik egybe. Kíváncsi volt az út folytatására, mert közel hatvan éve sokat járt erre. Ugyanis itt dolgozott, a külső Váci úton, az akkori Pannónia Szőrmeáru gyárban. Ahogy haladt a busz beljebb a városban, feltűnt, hogy az Izzó bejáratával szemben alacsony házak voltak, helyükön most McDonald’s gyorsétterem reklámja kiáltja világgá, itt kaphatsz hamburgert, sült krumplit ketchuppel. Aztán még beljebb is eltűntek az út melletti, hajdan volt gyárak. Helyükön egy Praktiker nevet viselő áruház éktelenkedett nagy épületével, nagy parkolóval. Közvetlen szomszédságában egy kétszintes autószalon kiáltotta világgá márkáinak logóját.
Most már izgalom fogta el, hiszen mindjárt odaérnek, ahol az a bizonyos szőrméket cserző, kimunkáló gyár állt, működött. Hirtelen jobbra-balra kapkodta a fejét. A gyár emeletes, téglával kirakott épülete sehol. Eltűnt, helyette elegyengetett sárga földes placc emlékeztetett arra, aki tudta, hogy itt volt a gyár, ahol hét évig dolgozott. A terület jelenleg inkább egy foci pályára hasonlított, ahol talán az Újpest csapata folytathatna grundszerű labdajátékot.
Eszébe jutott, itt lett volna vegyészmérnök, ha enged a csábításnak, innen ment volna nyugdíjba, ha a gyárral együtt megéri ezt az időt, amikor búcsút mondhatott volna azoknak a napoknak, amit itt eltöltött.
Gondolataiban visszapergette az eseményeket.
Már négy éve dolgozott ebben a gyárban, amikor egyik délelőtt jött a művezető.
– Figyeljen Szarvas, hívják a személyzetire – mondta és kísértetiesen mosolygott.
Szarvas Géza elsőre fel sem fogta, mit mondtak neki. Gondolkozott, mit akarnak tőle a személyzetin. Nem tett ő semmi szabálytalanságot, hogy esetleg kirúgassák a gyárból. Hirtelen az az Óbudai lány jutott az eszébe, aki egy délelőtt elcsalta a lakására. Gimnazista volt, negyedikes. A Híradó moziban ismerkedtek meg. Barangoltak a városban, jót beszélgettek és a végén a lány lakásához értek.
– Gyere be! – invitálta a lány.
Szarvas Géza nem tétovázott, végigment az udvari hosszú folyosón és természetességgel belépett a lakásba. A lány a szoba felé invitálta, majd elé állt és nyújtotta ölelésre kezeit. A fiú nem tétovázott, vissza ölelte és hamarosan a heverőn kötöttek ki.
Ezt a találkozást, amikor a lány anyja délelőttös műszakban dolgozott, háromszor megismételték. Szarvas Gézának most ez a történet jutott eszébe, mert a lány anyja írt egy levelet a gyári KISZ titkárnak, melyben leírta, hogy Szarvas Géza elcsábította a lányát. A KISZ szervezet dorgálja meg a fiút és mondja meg neki nyomatékkal, hogy hagyja békén a lányát. Ő még fiatal, még iskolába jár, az ilyen csábítók kapják meg a KISZ-től az eltiltást, erkölcstelen magatartásuk miatt.
Ezt onnan tudta, hogy Kovács Pisti, a KISZ titkár szólt: – Mi a fenét csinálsz te a nőkkel? – Mondtam: semmi különöset, csak amit egy férfi szokott tenni. Aztán annyit mondott. – Csak óvatosan és megfontoltan! – mondta Kovács Pisti és kajánul mosolygott.
Biztosan ezért hívatnak – ötlött fel benne. – Én nem tehettem mást, csak amit a helyzet kínált! – magyarázta önmagának.
Először bizonytalan léptekkel ment végig a gyár udvarán, de mire az emeletre vivő lépcsőhöz ért, magabiztosan rótta a lépcsőket. A személyzetis az első emeleten található, eléggé a folyosó végében. Szarvas Géza olvasta az ajtóra kitett cetliket, aztán megtalálta az ajtót. Rajta egy kis tábla, felirattal: Tóth Erzsébet személyzetis.
Megállt az ajtóban, nagy levegőt vett, aztán kopogott.
– Tessék! – hangzott bentről egy csilingelő női hang. Szarvas Géza ebből arra következtetett, ez egy fiatal nő lesz. Belépett.
Most őt érte a meglepetés. A szobában, az ajtóval szemközti oldalon, az íróasztal mögött, egy ötven év körüli hölgy ült. Barna haját kontyban felkötve, alakja eléggé termetes. Arca szép volt, de mindezt Szarvas Géza egy hang alapján, egy huszonegynehány éves nőben látta volna szívesen. De hát az élet ilyen, most csak a valóság alapján kell szemlélnie a helyzetet, mást nem tehet
– Üdvözlöm! – mondta a csilingelő hangú, de korosabb alakot öltött személyzetis. – Foglaljon helyet! – és az asztal előtt álló székre mutatott.
Szavas Géza vegyes érzelmekkel, lassan leült. Vajon miért hívatták őt? – futott át rajta a megválaszolatlan kérdés, de a hang, most is kedves csilingelő maradt. Gondolta nem lehet nagy baj, mert e hang mögött, csak jó szándék lehet.
– Az elején kezdeném – mondta a személyzetis és kedvesen mosolygott. – Maga még fiatal és teli életkedvvel. Azt hiszem, nem lehet életcélja a gyárban a kenőpácolóknál eltölteni idejét – egy kis szünetet tartott. Szarvas Géza nyelt egy nagyot és megszólalt:
– Jól tetszik gondolni. De hirtelen, mikor leszereltem a katonaságtól, nem volt más választásom – próbálta megmagyarázni mostani helyzetét.
– Ez biztos így van! – nyugtatta a személyzetis. – De jobb volna távlatokban gondolkodni.
Ez a mondat aztán fejbe vágta.
– Most mire akar kilyukadni? Nősüljek meg, vegyem feleségül azt az óbudai gimnazista lányt. Az csak egy kaland volt, semmi több! – mondta önmagának, magyarázatként.
Nem hagyott sok időt a töprengésre a csilingelő hangú személyzetis, így folytatta:
– Arra gondoltunk – egy kis szünetet tartott. Szarvas Géza felkészült a dörgedelmes eligazításra. A személyzetis folytatta: – Elküldenénk magát Veszprémbe, a Vegyipari Egyetemre.
Itt Szarvas Géza fejében egy nagy kuszaság keletkezett. Hirtelen nyugalom szállta meg. Nem a gimnazista lány a tét. Annál több, egy lehetőség, hogy egyetemen tanuljon.
Az izgalomtól szinte belepirult az arca, a fülei valósággal, égtek. Nem tudott megszólalni, csak ült a széken és eszébe jutott a gimi, meg a kémia. Nem szerette ezt a tantárgyat. Biztosan a sok képlet miatt, amelyek egy kibogozhatatlan összevisszaságot mutattak mindig.
Próbált azért hirtelen rendet teremteni fejében. Tudta és érezte, hogy itt valami sorsfordulóhoz jutott el az élete. De azt is érezte, mennyire nem volt kibékülve ezzel a tantárggyal. Még arra is emlékezett, hogy megfogadta, ezzel sohasem fog foglalkozni.
Aztán próbálta gondolataiban ízlelgetni, amit most mondtak neki. Egyetem, vegyészmérnök. Aztán a kémia. Mire is emlékszik? – tette fel önmagának a kérdést. A képletek, szerves vegyületek, olyan, mint a víz, kén-dioxid, kénsav, salétromsav, szén-monoxid. Még meg is dicsérte önmagát, hogy ennyire emlékszik, legalább is ezekre. Mégis viszolygás vett erőt rajta, hogy kémiával kelljen majd foglalkoznia.
Egy kis szünetet tartott, ült szótlanul, a személyzetis sem vette elő csilingelő hangjait. Aztán eszébe jutott, mit mondtak a gimnáziumban, vizsga után: – a szerves vegyületek: Metán, Etán, Propán, Bután – te fiam így hagyod itt az iskolát!
A személyzetis elsőként, csupán a tényeket vázolta Szarvas Géza előtt. Ebből csak a száraz valóság, de a nagy lehetőségek bontakoztak ki. Az eléggé hosszúra nyúlt szünet után, folytatta érveléseit.
– Gondoljon bele, maga ismeri az itteni körülményeket. Már tisztában van a bőrök kikészítését illető folyamatával. Fiatal, ez egy szép távlat lenne a maga számára – mondta a személyzetis. Szép lassan beszélt, a csilingelő hang mindig jelen volt és ez jól hatott Szarvas Géza hangulatára. Csupán a kémia nem ment ki a fejéből. Olyan érzése volt, mintha a koponyáját kémiai képletekkel töltötték volna tele.
– Folytathatom a részletekkel is – itt egy kis szünetet tartott. – Természetesen nappali tagozatra kellene felvételt nyernie. Mi egy rendszeres, havi, vállalati ösztöndíjat nyújtanánk Önnek. Itt megállt és bátorítóan nézett Szarvas Gézára, aki csak szótlanul ült a széken. Hirtelen az a tény erősödött fel benne, felvételizni kellene, persze kémiából, az embert csak úgy nem veszik fel, ez aztán elkeserítette. Az ajánlatot elemezve, nagyvonalúnak tartotta, nem is gondolt arra, hogy egyszer ilyen lehetőség nyílik meg előtte.
– Ha végez, visszavárjuk. Ha megnősülne, akkor esetleg vállalati lakással is támogathatjuk! – fejezte be a személyzetis a felajánlott, teljes készletet.
– Na, Szarvas Géza! – mondta önmagának. – Most megfogtak! Benne vagy a kutyaszorítóban! – azon töprengett, most hogyan kellene felállnia és szépen kimennie ebből az irodából. Érezte, nem sértheti meg ezt az időközben kedvessé vált, csilingelő hangú személyzetist, aki maga volt a teljes jóindulat.
Valószínű, hogy a személyzetis észrevette Szarvas Géza töprengését és mint egy korosabb, tapasztaltabb nő, csendben indítványozta:
– Gondolja át a hallottakat és térjünk vissza rá!
Megkönnyebbült és megpróbált udvariasan köszönni, de szinte hang sem jött ki a torkán, csak azt vette észre, fogja a kilincset és kilép a folyosóra.
Kábultan teltek a napok. Mindent többször is átgondolt, de a kémia egy centivel sem közeledett hozzá. Mint egy nagy kőfal állt előtte, melyet átmászni semmi ereje sem volt. Érezte, ez a lehetőség szép, nagyon szép, de ő ezzel nem tud élni.
Egy hónap múlva közölte a személyzetissel: – Köszönöm a lehetőséget, de nem nekem való foglalkozás ez a vegyészmérnökség.
A személyzetis mosolygó arccal nézett rá és csilingelő hangján annyit mondott: – Rendben!
Telt, múlt az idő, mint általában, természetesen ketyegett az óra és a napok is haladtak. Még egy jó darabig – pontosan három évig – ott dolgozott a gyárban. Közben csavargott, mint általában a megállapodástalan fiatalok, élte hétköznapi életét. Egyszer megismerkedett egy lánnyal, aki olyan gimnazista típusú volt, talán még hasonlított is ahhoz a bizonyos óbudai lányhoz. Elvette feleségül és vidékre költöztek a leány szüleihez. Szarvas Gézának munkát kerestek. Nem nagyon lehetett válogatni, abból kellett választani, ami ott akadt.
Szarvas Géza továbbra sem szerette, nem kedvelte a kémiát. Mégis barátságot kellett kötnie vele. Most a közelben, a szomszéd faluban lévő, növényvédő szereket gyártó cégnél laboráns és méricskéli a vegyszereket, fejében kavarognak a vegyi képletek és egy idő után, már békésen is tud aludni. Elfogadja a H2O-t, természetesen mosakodáshoz.
Hozzászólások