Bandi András | Menny és pokol között ingázva

Emberi tényező

Menny és pokol között ingázva

Én ismerem a Medvepásztort. Ez egy kijelentő mondat. Ismerem-e én a Medvepásztort? Ez meg egy kérdő mondat. És valahol a felénél van az igazság. Először pár éve az interneten akadtam rá pár rövid hírre, képekkel és videókkal illusztrált reklámanyagra. Aztán a sors megadta a lehetőséget, hogy pár turistatársammal személyesen is találkozzunk vele. Medvelesre mentünk Erdélybe, Tusnádfürdőre. Nagyon szép, máig is büszkeséggel eltöltő „merész cselekedetnek” tartom. Büszkén mutogatom ismerőseimnek az ott készült képeket, rövid filmrészleteket. „Nem, a kezem nem a félelemtől remegett! Á, dehogyis!” Mindig ezekkel a szövegekkel kísérem a kiselőadásomat. És tényleg, a „célzóvíz” a jó erdélyi pálinka már megtette a hatását mire a medvelesbe értünk. A lovas szekereket elhagyva csendben közelítettük meg a lest, majd szépen elfoglaltuk a helyünket és János halk szavát hallgatva medvére vártunk. És jöttek. Ott járt a Szellő és egy öreg kanmedve is. Leírhatatlan élmény.

Aztán megint az internet illetve az országos média kezdett újabb híreket szolgáltatni Szin Jánosról, a Medvepásztorról. Legtöbbjét meg is néztem, de mindig egy kicsit hiányoltam a mélyebb „kitárulkozást”. A múltjáról tett talányos utalások nem elégítették ki kíváncsiságomat. Az elmúlt napokig. Amikor is sikerült elolvasnom a „Medvepásztor” című könyvet. És hogyan másként, mint elektronikus PDF formátumban. János nekem küldte el „saját kezűleg”. A nyomtatott példányok már elfogytak. Használati utasításként csak annyit mondott: Vigyázz, mert nem tudod majd letenni! És így volt. Két részletben pár óra alatt elolvastam.

A könyv előszavát Murányi Sándor Olivér jegyzi. Immár az előszóban betekinthetünk főhősünk életének pár pillanatába. Ez inkább csak olyan csalogató kis olvasmány, előétel, ami megalapozza a főmenüt.

Aztán következnek a János sorai, oldalai. A proli gyerek álmaitól a seftes korszakon át az anyagi és társadalmi ranglétrán való előmenetelről, majd a kisebb és nagyobb bukásokról és újabb sikerekről. Ami először megfogott az az őszinte kitárulkozás. Nincs mellébeszélés. Ha volt pénze dőzsölt, ha nem új utat keresett. De ami meglepő, az a mai világunkban ismert „újgazdagokra” egyáltalán nem jellemző nagylelkűség. Másoknak, barátoknak, ismerősöknek is adott az ölébe hulló mannából. Nem is keveset. Hogy az éppen aktuális hóbortjaira mennyit költött? Erről senkinek sem tartozott elszámolással. Csak a sorsnak, vagy, ahogy utólag belátta, az Istennek. Halálosnak tűnő agydaganatot diagnosztizáltak nála. És ekkor minden megváltozott. A fontossági sorrendek újraíródtak. És felépült betegségéből. Aztán egyik pillanatról a másikra az óriás vagyona elúszott. Padlót fogott. Életében nem először. De ekkor már tudta, a vagyon nem minden. Túlélésre játszott. Kis családjával, feleségével és kisfiával valamilyen munkalehetőség után kutatott. És ekkor isteni jelként megjelent Böjte Csaba atya, Máté Bence természetfotós és egy újabb lehetőség. Erdély, Székelyföld és a macik.

És innen a századik oldal környékétől elkezdődnek a kalandok. Ha valaki eddig nem imádta a macikat, amire leteszi ezt a több mint 200 oldalas könyvet, egész biztosan a rajongójuk lesz.

Gondolom, ez így előzetesként elég is lesz. Nem lőhetem le az összes poént!

Apropó: Ígéretem van egy saját kezűleg dedikált nyomtatott példányra is. Tudom, hogy megkapom.

 

Internet: https://medvepasztor.medveles.hu

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Menny és pokol között ingázva”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés