Tizenkilenc elvérzett már vörösen,
s huszas éveket hurcolt a világ.
Ő hallgatta még – Tudós és Tanító –
beteg, fáradt népének mellkasát.
Amiért szólt, tett – szakadékba hullott:
becsült Munka, mit segít Kéz s az Agy,
s Ő rádöbbent: … mily másabb lett az ország,
melyben most csak a félelem szabad!
Járt fel-alá. Tanszéke megmaradt még,
de lemondó és ritka lett a szó
az ajkán, mert új, más tükörbe nézett
e nagy magyar alkotó-álmodó.
Kint ordított gyűlölet-farkascsorda
(mit most hazugul szépít a jelen!),
s Ő érezte: legmagányosabb Ember –
akit körülzárt az Embertelen.
A Kereszt bűvölt fénnyel és sötéttel,
s mikor hasznáról volt szó – hallgatott.
Ő meghalt. Csendben. Ekkor a ruhákra
nem varrt még kényszer sárga csillagot.
__________________
* Liebermann Leó (1852–1926), orvostudós, egyetemi tanár, a budapesti közegészségtani tanszéken Fodor József utóda, a hazai népegészségügy kiemelkedő alakja
Hozzászólások