Élményvers XVIII. • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Élményvers XVIII.

Ami tudott és látható volt:
az angyalok nem magányos lények.
Érvénytelen házasságot sem török,
mégsem vagyok se angyal, se szent.
A szentek a magányos lények,
akik földi sorsukban lépték le
a csodát: a szájhagyomány szerint
rajtuk ragadt emberi méltatlant.
Szolgaságuk tudatában segíthetnek,
a nyomorúság tényén túl ők a fények.
A vesztesek – általuk élik meg szenvedésük.
Az angyalok úsznak, jelképük a porc.
A csoda nem köznapi – mert igaz volt.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS