Élményvers XXIII. • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Élményvers XXIII.

Végül is mindegy.
A fa, a könny meg az asztal.
Pilinszky is teljesen fölösleges.
Egyetlen szó: BŰN – s természetrajza.
Ami rákövetkezik, szembeötlő.

Megkísérlem a végtelent.
Nincs eleje, csak vége.
Elhagytam szigorú apám.
Anyám fájdalomkiteljesedését.
És nem adtam volna utódot
kurvák kínkeservére sem.

Nem élek. Se kard, se könyör.
Illékony minden ház.
Fölé tornyosult egyház.
A papot nem lehet számon kérni.
Őáltala, ővele – közös szenvedelmény.


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS