Tisztelt Utolsó Esküdtszék!
– Előrebocsátom – ha esetleg eddig nem jutott volna tudomásukra –, hogy az én lelkemet ellopták. Így aztán nem is értem igazán mi, azaz ki is áll most Önök előtt, mivel tudott tény, hogy testem (vagy legalábbis ami belőle megmaradt) ott van lenn, egy gödör mélyén. Azt sem igen értem, ki volt a bűnösebb: én, aki számolatlan szórtam a golyókat a sok ismeretlenbe, vagy azok, akik 18 évesen kezembe adták a kalasnyikovot és a kötél általi halál árnyékában kényszerítettek, hogy öljek.
Mégis ott, a vérmezőn, csak a lelkem felét nyúlták le. A többit otthon veszítettem el, abban a pillanatban, amikor megtaláltam a házunk romjait s alatta anyámat, akit már csak kockás köténye azonosíthatott, ha erre egyáltalán igényt tartott volna valaki. De másnap már beálltam dolgozni. Mentem minden nap az építőtelepre a fél lábammal és a csonka fülemmel, mert össze kellett valahogy kaparni a ripityára lőtt hazácskánkat. Asszonyra, pujára, már gondolni sem mertem, mert időnként előjöttek látomásaimban a tankok, röpködtek a gránátok s akkor hetekig ágyhoz kötözve tartottak egy zárkaféle sötét zugban. Szóval így morzsoltam le még néhány évet s akkor hirtelen megjelent az a búsképű, kapucnis úr s idecitált Önök elé. De amint látják, itt is csak utolsó vagyok a sorban, mert hogyan is jöhetne számításba egy magamfajta elvetemült, isten rengeteg szentéletű szolgája előtt? Itt az elsőbbség az apostoloké, az evagélistáké, a pápáké, a papoké, a prédikátoroké, a szerzeteseké, az apácáké, a kolostoralapítóké, a templomépítőké, az ikonfestőké, a remetéké, a megvilágosultaké, az avatároké, a kiválasztottaké és sok más hasonlóé, akik Önöknek bizonyára, régi ismerőseik.
De most már nem is szaporítanám tovább a szót. Köszönöm, hogy meghallgatták eléggé kusza és összefüggéstelen beszédemet, bár ez itt és most nem sokat nyomhat már a latban. Mégis elmondtam mindent, úgy ahogyan történt, mert Önök hajtják végre az LEGUTOLSÓ ítéletet s ezen a szinten már nem lehet hazudni. Aztán megeshet, hogy az őrangyalom, kinek az volt a feladata, hogy minden léptemet felügyelje, néha elszundított s most hiányosan fog beszámolni Önöknek a velem történtekről.
Hozzászólások