Massenet: Meditáció
Valahol, mindentől távol
még végtelen csend volt.
Lent dúlt és harcolt,
pusztított a fémszerű lét,
ölt és ölelt az emberi lény.
Aztán egy billentyű
mozdult, húr pendült,
a hangok összesimultak,
és odaértek a világnak
minden szegletébe.
Fölszállt egy puha érzés,
tér és idő határán túl,
mint finom lehelet
szóródott szerte,
és az ember hosszú,
hosszú percekig érezte,
amiként az Úr lelke betölti
a Mennyet és a Földet.
Hozzászólások