Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap, és
úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelőre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bőrét nem félti,
és a szellő is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csősz ül:

Nézd csak a tájat,
de szépen őszül.

S-a dus rândunica
cuibul pustiu lăsa,
dar parcă şi acuma
tot aici ar piuia,
aşa crapă de ziua
şi aşa vine seara,
parcă ş-acum la noi
ar fi rândunica.
Dar deocamdată,
totu-i ca-n trecut,
deşi ţânţarul
n-are de temut,
ba chiar şi boarea
în vânt se schimbă,
şi pe pomi foile
se tem, le e frică.
Ceva în taină,
ceva se gată:
ici-colo pe deal
câte-un paznic va sta:

Uităte prin prejur,
ce frumoasă-i toamna.