„A jövő színházi hét tehát Pálmay Ilka Kinsky grófnő hete lesz.”
A mostani részt kivételesen nem a városunkba látogató ünnepelt dívánkkal, hanem az előző részben általa is dicsért Szoyer Ilona (Ilonka, 1880-1956) akkori tehetséges fiatal opera énekesnővel kezdjük. Ismét a Pécsi Napló az irányadó, ahol az 1902. január 26.-i számában, „Szoyer Ilonka pernyertes” című írásában olvashattak róla a pécsiek egy pozitív hírt.
Szoyer Ilona 1900 (Forrás: Wikipédia)
„A Magyar Színház volt tagját, Szoyer Ilonkát, amikor a színházat hirtelen elhagyta, Leszkay András igazgató pörbe fogta 16 000 korona vinkulum (bánatpénz) fizetéséért. Erre ügyet sem vetve, a szép szőke művésznő vidéki körútra ment, minek következtében az a kis malőr érte, hogy ügyében a bíróság tárgyalást tűzvén – elmakacsolta (elmarasztalta). Hogy meg nem jelent, Szoyernek fizetnie kellett volna, de az ügyvédje, dr. Farkasházy Fischer Zsigmond igazolással élt, s annak helyet adva, a bíróság új tárgyalást rendelt.
Pálmay Ilka 1899 (Forrás: Wikipédia)
A (budapesti) VII. kerületi járásbíróságnál Kecskeméthy bíró előtt ma folyt le az új érdemleges tárgyalás, s azon dr. Farkasházy érvelése után Leszkait (sic!) keresetével elutasították. A bíróság azért ítélt így, mivel nem igazolta a felperes, hogy a művésznő és a színház közt létrejött szerződés, melyben a vinkulum kikötve lett, közhitelességű okirattal reá ruháztatott.”
Ebből is látszik, milyen nagy jelentőséggel bírt akkor is a színház és ünnepelt művésze közötti szerződés, valamint annak szövege. Egy jó ügyvéddel ugyanis el lehetett azt intézni, hogy elhagyván addigi színházát, egy majdani jobb színházi szerződés reményében védence kihasználja a lehetőségeit, és ebbe, annak keretében közben még egy népszerűsítő vidéki vendégszereplés-körút is „belefért…”
Most azonban már tényleg essék szó a Pécsett vendégszereplő Pálmay Ilkáról. A Pécsi Napló 1902. január 26.-án megjelent lapszáma „Színház és művészet” rovatában olvashatott a nagyszámú érdeklődő egy kritikát „A három testőr” címmel.
Herczeg Ferenc (Forrás: Wikipédia)
„Alig emlékezünk rá, hogy Herczeg Ferenc e bohózatát olyan jó előadásban láttuk volna a pécsi színpadon, mint ma. Színészeink nagy súlyt fektettek a darabra, már csak azért is, mert Pálmay Ilka is megjelent egyik jobbdéli páholyban, hogy végi élvezze az előadást. A színészvér olyankor, amikor érzi, hogy nagynevű pályatárs, rokonlélek figyelme irányul felé, a művészet egének egy fényes csillaga ragyog is reá: fölbuzdul, lángra lobban, s őszinte, igaz hévvel játszik, ami soha sem tévesztheti el hatását. Tagadhatatlan, hogy a színpadon az első jelenetében jóformán többen voltak, mint a nézőtéren: ez azonban egy cseppet sem gyakorolt deprimáló hatást színészeinkre.
Pécsi Nemzeti Színház 1901 (Forrás: Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)
Minden tudásukat, minden erejüket beleolvasztották szerepeikbe, játszottak annak a kis közönségnek, s annak a nagy művésznőnek. A közönség is, Pálmai (sic!) Ilka is jól mulatott. A Thury pár, Rátkay és Liza, a társulat e két kiváló talentumú művésze szorgalmas tanulmányra valló gondos alakítással játszották meg szerepeiket. Hálás szerep mindkettő, de csak akkor, ha olyan művészi erők kezébe kerül, mint ma este.
Thury Elemér az ő rokonszenves, megnyerő alakjával és kellemes organumával (sic!), őszinte, igaz játékával, s Csige Böske, az ő édességével, bájával, finomságával, minden apróságra kiterjedő figyelmével, diszkrét, hű és találó színezésével mindig biztos sikert arat. Mai játékukkal is fényes sikert értek el. Velük egyenértékű volt Vágó Béla (Pollacsek) szereplése, aki ma ismét olyan magas színvonalon álló művészi alakítást nyújtott, melyhez semmi szó sem fér. Örömmel és teljes elismeréssel adózunk neki. E három szereplőn kívül szívesen említjük föl Miklóssy Ilona (Róza) és Nádassy József (Kosniczki) nevét, mint akik elég jól megállták helyüket.
Sajnos, a többi szereplőről nincs mit mondanunk. Volna ugyan, de talán a jó szándék, mely tőlük se tagadható el, viszonzást érdemel, s így kíméletesebb hallgatni. Minő bárót mutatott Molnár s minő hírlapírót Fekete? … No de könnyű ettől eltekinteni, amikor a Thury-pár, Vágó játszik, s a főbb szerepek jó kezekben vannak. A mai előadás, egyike volt a legjobbaknak. –y.”
Pálmay Ilka műtermi fotója (Forrás: Wikipédia)
Mai szemmel érdekes darabválasztása volt a színháznak, amikor az ünnepelt, de egészen más műfajú műveivel sikert arató Herczeg Ferenc (eredeti neve Franz Herzog, 1863-1954) bohózatát tűzte műsorára. Itt nem szerepelt ugyan a mi Pálmay Ilkánk, de az tette ünnepivé az előadást a pécsiek és az ismeretlen újságíró („-y.”) szemében, hogy egyáltalán megjelent a teátrumban, tiszteletét tette kollégáinak. És ez az értékelésben is megmutatkozott. (Mai teátristák, figyelem: ilyen újságírói méltatást kap-e a mai kor ünnepelt művésze, ha egy előadáson nézőként (!) megjelenik?…)
Mind az előadást, mind a főbb szerepeket játszó színészeinket méltató szavakkal illette a kritika, és ez a tény az ő szakmai kvalitásaik mellett Pálmay Ilka személyének is szólt, amely sok mindent elárul az utókornak az ő személyes és művészi varázsáról. Érdekes volt viszont, hogy a többi szereplőt korántsem dicsérte meg a kritikus, még két kivételtől eltekintvén a nevüket sem említette meg! S hogy kevés számú néző foglalt helyet a székeken az előadás sikere ellenére, mai korunknak örök rejtélye marad már, mivel ennek magyarázatára írója nem tért ki az értékelésében.
Thury Elemér (Forrás: Wikipédia)
Ha a darabban szereplő akkori pécsi színészekről is képet akarunk kapni, akkor először is a mindig hasznos segítséget nyújtó Wikipédiát kell „föllapoznunk.” Elsőként Thury (Turi-Turgonyi) Elemért (1874-1944) kell megemlítenünk. Nagyon mozgalmas életet élt: volt orvos- és jogászhallgató mielőtt színésznek állt, számos vidéki és fővárosi színház – közöttük a pécsi – ünnepelt tagja volt „drámai hős, szerelmes színész” szerepkörben. Első felesége lett a szintén pécsi színtársulatnál is „szolgáló” Csige Böske, aki ezt követően Debrecenbe is elkísérte. Az 1908/1909. színházi évadban feleségével együtt ismét Pécsett találjuk, változatlan szerepkörben. Válásukig – 1914-ig – éltek együtt. Közben, az 1910-es évek elején Sopronban a színigazgatói pályával is megpróbálkozott – kevés sikerrel.
Az első világháborús frontszolgálata idején kétszer is megsebesült. Már 1918-tól előbb a katona-, majd a nyugdíjas-, végül az országos színész egyesület vezetésében vállalt szerepet, és ez a szakmai érdekvédelmi szolgálat is végig kísérte pályája második részét. Közben a fővárosi Várszínház igazgató-helyettese és rendezője (1919), a Magyar Színház színésze (1924-1925), a Művész Színpad vezetőségi tagja (1925) volt 1925-ös nyugdíjba vonulásáig.
Írásai, elbeszélései újságokban jelentek meg, rádióban hangzottak el, színdarabjai közül több „színpadot kapott”, sőt 1940-ben regényt is kiadott („Viszontlátásra, János”). Számos filmben szerepelt 1913-tól haláláig, népszerű epizód-szerepekben. Második feleségétől, Károlyi (Kunberger) Sári színésznőtől két fia született.
Pécsi színész-társa, első felesége Csige Böske (Erzsébet), Csige Lajos (1852-1926) népszínmű- és operett-énekes lánya volt. Születési- (1880), és nyugdíjba vonulási időpontját (1926) ismerjük. Ez utóbbi megegyezik édesapja halálának évével. Pécsett „szende és naíva” szerepkörben játszott, majd férjével együtt Debrecenbe távoztak. A Vígszínház tagja az 1904/1905-ös színházi évadtól lett, de például az 1908/1909-es színházi évadban, T. Csige Böske névvel, „naiva, társalgási színésznő” szerepkörben ismét a pécsi teátrum népszerű, sikeres tagja lett férjével együtt (!). A „pécsi színházi etalon” („A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával /1895-1949/ Pécs, 1992. szerkesztette Futaky Hajna) szerint búcsúelőadásuk férjével együtt 1909. április 8.-án volt itt nálunk Victorien Sardou: „A boszorkány” („La Sourciére”) című 5 felvonásos drámájában (fordította Fái Jakab Béla). Immár válásuk után, az 1915/1916.-i színházi évadban ismét a Pécsi Nemzeti Színház tagjává lett, mégpedig „drámai hősnő és szende” szerepkörben. A művészneve ekkor már ismét Csige Böske volt.
Vágó Béla Napóleon szerepében (Forrás: Wikipédia)
Vágó (Weinberger Baruch) Béla (1871-1931) Kolozsvárt kezdte pályáját, majd 1900-tól lett Pécsett tagja színházunknak 1903-ig „operett buffo, komikus, társalgási színész” szerepkörben. Ekkor a fővárosba költözött. Előbb színészként a Király Színházhoz szerződött, majd a Magyar Színház főrendezője lett, ezt követően már ismét színészként foglalkoztatta a Blaha Lujza Színház, majd a Fővárosi Operett Színház, ez után pedig – visszatérvén a rendezéshez –, haláláig a Belvárosi Színháznál dolgozott.
Szólnom kell még a kritikában megdicsértek közül Miklósy (MIklóssy) Ilonáról (1873-1958), aki az 1901/1902. színházi évadban, G. MIklóssy Ilona néven, „hősnő és szende” szerepkörben volt színházunk tagja. Sajnos, még 1902 tavaszán elszerződött tőlünk. Búcsú előadása Salamon Hermann Mosenthal: „Deborah, az üldözött zsidó leány” („Deborah”) című 4 felvonásos népdráma (Smolky /Komlóssy Ferenc/ fordításában) előadása alkalmával volt 1902. március 17.-én. Ő pécsi szerződése előtt számos vidéki színházban megfordult: játszott Brassóban, Kassán, Nagyszombatban, Sátoraljaújhelyen, Miskolcon, majd a pécsi búcsújátéka után magán társulatokban szerepelt.
Miklósy Ilona (Forrás: Wikipédia)
Az első világégés első évétől, 1914-től előbb gyermeklapot szerkesztett, majd a Schöpflin Aladár szerkesztésében megjelenő, négy kötetes Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931) munkatársa lett. Számos regénye is ismert, sőt színdarabokat is írt. Mivel 1900-ban Gombos Ferenc Albin (1873-1938) történész, pedagógus, íróval kötött házasságot, ezt követően – így nálunk is – G. Miklósy (MIklóssy) Ilona művésznéven szerepelt. (Érdemes megjegyezni, hogy a Miklósy /Miklóssy/ család és –rokonság immáron hosszú ideje a neves színészek, rendezők, színigazgatók egész sorát adta és adja ma is a magyar színházművészetnek. Számos színház-barát korosztály találkozott tehát vélük vagy a különböző színházak vezetőiként vagy a színpadon, hallhatta őket a rádióban, nézhette őket filmen, TV-ben Miklósy Gyulától /1839-1891/ a diplomája megszerzése után Pécsre szerződött Miklósy Juditig /1950-/!)
Miklósy Judit (Forrás: Wikipédia)
Természetesen az előadás megdicsért szereplői között Nádassy (Nádasy, Nádassi) Józsefet (1874-1925) is megtaláltuk. Itt már csak ismételni tudom: ez is mutatta az ő jelentős szerepét az akkori Pécsi Nemzeti Színházban, amelyet a színházigazgatói pálya koronázott meg…
(Folytatása következik)
Hozzászólások