Az utolsó szép őszi napok egyikén
ültem a parkban, egy padon, közel
s távol nem járt ember, zavartalan
gyönyörködhettem a természet
szépségében. Az ezer színben
tündöklő fák lombkoronáját már
megérintette az ősz. Van-e annál
szebb, mint amikor az őszi fák
felöltik pompás ruhájukat, a sok sárga
között elvegyülő vörös és barna
színekkel karöltve díszbe borulnak?
Talán csak a március, amikor a téllel
dacoló tar ágak rügyezni kezdenek, és
zöldbe borul a természet. De mindez még
álom, hisz előttünk a tél, amelynek komor,
hideg arcát, a szürkeséget nem szeretem.
Ma még az őszi fák látványában gyönyörködik
szemem. Gesztenyefák rozsdás lombja int felém.
A nyárfákon haragos zöld leveleket ringat az ág,
intenek nekem, értük még nem jöttek el az őszi szelek.
Hozzászólások