Napok óta esik a hideg őszi eső,
mindent beterít, ellopja a színeket.
Szürke felhők sora borítja az eget
felettem, nem tör át a fény. Hull
egyre az eső, hideg, olyan, mint egy
nehéz lepel a lelkemen. Nem süt ki a
Nap, amerre nézek, szürke minden.
A szemközti ház panel-szürkeségét
sötétre áztatta az eső, elképzelem,
hogy már bent is hömpölyög a víz,
ami a tetőről lecsorog. Kedélytelen,
szürke szomorúság lett körülöttem az
élet, szél zúgása veri csak fel a csendet.
Hozzászólások