Üveggömb • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Üveggömb

 

végül minden sír jeltelen
néhány szétszórt márványdarab
idő beszántja szenvtelen
ahogy egyre továbbhalad

rétegekre csak rétegek
itt volt egy ház amott város
hol bölcs vagy tömeg élhetett
koponya mosolya sáros

a Napban még maradt hőség
lám újra csak erdőt nevel
alul félelem dicsőség
egyaránt névtelen hever

lehetett szájhős vagy bátor
béníthatta a gyávaság
titkot takarja nagy sátor
szétszórt csontokon árvaság

az űrben maradt még varázs
istenükkel néma csillagok
de csak pár üstökös-darázs
érzi az éden-illatot

bogárként felnéz a remény
csillagködök tejút hajlatok
mire a sok költemény
bölcsebb az aki hallgatott

 

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Üveggömb”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés