végül minden sír jeltelen
néhány szétszórt márványdarab
idő beszántja szenvtelen
ahogy egyre továbbhalad
rétegekre csak rétegek
itt volt egy ház amott város
hol bölcs vagy tömeg élhetett
koponya mosolya sáros
a Napban még maradt hőség
lám újra csak erdőt nevel
alul félelem dicsőség
egyaránt névtelen hever
lehetett szájhős vagy bátor
béníthatta a gyávaság
titkot takarja nagy sátor
szétszórt csontokon árvaság
az űrben maradt még varázs
istenükkel néma csillagok
de csak pár üstökös-darázs
érzi az éden-illatot
bogárként felnéz a remény
csillagködök tejút hajlatok
mire a sok költemény
bölcsebb az aki hallgatott
Hozzászólások