Szelíd fényű mosolya
öleli az éjszakám
úgy nyugszom karjaiban
mint bölcsőmben hajdanán
lágy éneke ringat el
tiszta kék ég-álmokba
kis porcelán kezével
békét simít vállamra
Szemében ragyog a tűz
s életet lop lelkembe
bármily’ sötétet elűz
gyönyörű tekintete
puha csókjai nyomán
új remény kél arcomon
s érzem: élek igazán
nem csak létezem vakon
Hozzászólások