A madár a por férgeitől gyarapszik
s az éj magasából száll alá.
A bányász a föld gyomrában beszélhet
ismeretlen ércek, kőzetek tündéreivel.
A költő a lélek éterébe lép önként,
hol a haláltáborok szirénei szólnak.
De mit válaszoljak én, ki tudom a jót,
de sorsom foncsort idéz elő, s holt lelkek
leplei lebegtetik elő s némán lélegzik
a pokol és menny közt, a senkiföldjén
azokat a köztes közösségi igazságokat,
amelyek akkor élednek, ha a mélypontról
megemelkedik a Kereszt, a kígyó, a lomb.
Midőn a Boldogasszony – gyöngyön állva
megjelenik a csillagtér-csöndtartományban.
Hozzászólások