Felbolydult hangyaboly – nézd – a világ,
váratlan fordulat zilálja zűrré a rendet,
fejvesztett káosszá néhol akár; lutri az
emberi élet. Látni, konvojok araszolnak
a sztrádán koporsók ezreivel, s a jeltelen
holtakért rohammal avatják kultikus
kegyhellyé – kegyelet nélkül – a hűs anyaföldet.
Torpan a lázas, esztelen hajsza a pénzért,
kényszerű értékváltásra áll át a világ,
tombol a járvány, úttalan utakon iramlik,
kontinenseket egyvégből leigázva szedi
védtelen áldozatát, nincs, ami megzabolázza;
tetteink kapkodó egymásutánja nap-nap
után a majdani túlélésre van kihegyezve.
Jaj, hová züllik, milyen mélyre süllyed
az élet? A lét mocsarába hová a holnap?
Ki szab határt a határtalannak? E parttalan
sodrásból van-e kiút? – Most csupán önerejébe
bízhat az ember. Bárkába gyűjti érdemi céljai
halmazatát, navigál, s reméli vár rá egy új
Ararát – zöld ággal tér oda meg majd a galamb…
- április 5.
Hozzászólások