Magyar Miklós | Guillaume Apollinaire és Marc Chagall barátsága

Kultúra, művészet

Guillaume Apollinaire és Marc Chagall barátsága

 

 

 

Apollinaire és Chagall

 

Marc Chagall 1887. július 7-én született az oroszországi Vityebszkben, kilencgyermekes, vallásos, ortodox zsidó családban. Tizennyolc évesen, huszonhét rubellel a zsebében Szentpétervárra utazott, hogy művészeti tanulmányokat folytasson. 1910-ben a művészetek fővárosába, Párizsba érkezett, ahol a Szajna bal partján épült La Ruche (Méhkaptár) elnevezésű művészotthonban kapott szállást és műtermet. A Méhkaptár formájáról kapta nevét. Párizs 15. kerületében, 1902-ben a szobrász Alfred Boucher avatta fel a nincstelen művészek otthonául szolgáló épületet, amelynek egyik érdekessége, hogy az 1900-as párizsi világkiállítás elbontott pavilonjait is felhasználták az építők. Chagall egyszer ezt mondta: „A Méhkaptárban vagy éhen halunk, vagy híresek leszünk.” Az „éhen halunk” kifejezés alig túlzás. Chagall olyan szegény volt, hogy gyakran egész napi élelme egy fél hering volt, és meztelenül festett, hogy kímélje ruháját. A művésztelep lakóinak túlnyomó többsége híres lett. Az évek során az épületet többször bővítették, ma ötezer négyzetméteren ad otthont a művészek új generációjának.

 

A Méhkaptár 1910-ben és ma

 

Chagall Párizsban az avantgárd költők és festők társaságába került, barátságot kötött Apollinaire-rel, Delaunay-vel, Léger-vel, Picassóval. Párizsban teljesedett ki Chagall művészete. Az élénk színekkel megfestett, montázsszerű képeken a gyermekkor, az orosz tündérmesék, a biblia motívumai jelennek meg. Ekkor számos remekművet alkot, mint az Én és a falum, A hegedűs, Az Eiffel-torony szerelmesei vagy a Kálvária.

 

Chagall: Én és a falum

 

Chagall a kubistáktól a tárgyak dekonstrukcióját tanulja meg.

 

Chagall: Golgota

 

Felfedezi Robert Delaunay, Jean Metzinger, Henri Rousseau festményeit, mindazokét, akik Apollinaire baráti társaságához tartoznak. Barátságba kerül Blaise Cendrars-ral, aki beszél oroszul. Ő mutatja be neki Apollinaire-t és Robert Delaunay-t, akiket elbűvöl az a szabadság, ahogyan Chagall a színeket kezeli.

Chagall így emlékezik meg Apollinaire-ről Életem című könyvében: „Manzárdlakás. A szelíd Zeusz, Apollinaire tanyája. Ő volt az, aki az utat kijelölte számunkra, versekkel, titkos jelekkel, néha egy-egy szótöredékkel. Kilép a sarokszobából, a mosoly apránként elborítja egész széles arcát. Orra kajánul hegyesedik, meleg, titokzatos szemében dalol a gyönyör. Hasát úgy viszi maga előtt, mintha remekművek gyűjteménye volna benne és lábával éppen úgy gesztikulál, mint a kezével.

Chagall ekkor még nem ismeri Pablo Picassót, aki később jó barátja lesz. Igaz ugyan, hogy megkérte Apollinaire-t, mutassa be Picassónak, de az elhárította a kérést, mondván: „Picassónak? Szeretne öngyilkos lenni? Minden barátja így végezte.” (Apollinaire itt Picasso barátja, Carlos Casamegas öngyilkosságára utal.)

Apollinaire a Méhkaptárban látogatja meg Chagallt, aki erről így ír: „Apollinaire leül a szobámban. Arca kipirul, megtelik mosollyal és ezt e szót mormogja: − Surnaturel! Másnap levelet kaptam tőle egy nekem ajánlott verssel.” Apollinaire versének címe: Európán keresztül, a festő és a költő kozmopolita voltát jelzi.

 

___Európán keresztül
___M. Ch.-nak

___Rotsoge
___Biborszínü arcod hidroplánná alakítható biplánod
___Kerek házad ahol egy füstölt hering úszik
___A szempillák kulcsa kell nekem
___Szerencsére találkoztunk Panado úrral
___És etekintetben nyugodtak vagyunk
___Mit látsz M. D. barátom
___90 vagy 324 egy ember a levegőben egy borjú ki anyja hasából kitekint

___Az utakon sokáig kerestem
___Annyi lehúnyt szem az utak mentén
___Esőtől sírnak a fűzfák
___Nyisd ki nyisd ki nyisd ki nyisd ki nyisd ki

___Nézd csak de nézd csak
___Az öregember mossa lábát a lavórban
___Una volta ho inteso dire Che vuoi
___A gyerekkorotokra gondolva sírni kezdtem

___Te meg az iszonyat liláját mutatod nekem

___Az a kis kép a kocsival azt a napot juttatta eszembe
___Piros kék sárga zöld és mályvaszín foltokból összeállt napot
___Amikor vidékre mentem egy bájos kéménnyel aki pórázon vezette kutyáját
___Nincs már meg nincs meg a kis nádsípod
___A kémény messze tőlem orosz cigarettákat szív
___Kutyája az orgonákat ugatja
___És elfogyott a mécses
___A ruhára szirmok szemeregtek
___Két aranygyűrű a saruk mellett
___Kigyulladt a napon
___Míg hajad az áramszedő
___A tarka lángokba öltözött Európán keresztül

___(Vas István fordítása)

 

A vers a festő világát és Apollinaire magánéletének epizódjait örökíti meg, oda-vissza csapongó gondolatok formájában. A költemény a Chagall műtermében történő találkozás első benyomásaival kezdődik. Mindjárt az első szó enigmatikus: Rotsog. Ez lehet utalás a festő vörös arcára, annál is inkább, mert a vers így folytatódik: „Biborszínü arcod hidroplánná alakítható biplánod.” A „Kerek házad” egyértelműen a méhkaptár formájú művészház, La Ruche, ahol Apollinaire meglátogatta Chagallt. A műteremben látott festményekről szól az „egy ember a levegőben egy borjú ki anyja hasából kitekint” említés. Chagall festményein gyakorta látunk férfiakat, nőket, párokat a levegőben repülni, mint a Vityebszk felett (1913), A sétány (1917-1918), A város felett (1924) vagy Boldogság Párizs felett (1969).

Apollinaire láthatta Chagall Oroszországnak, szamaraknak és másoknak című, 1911-ben készült festményét.

 

Chagall: Oroszországnak, szamaraknak és másoknak

 

Egy másik festmény, „a kis kép a kocsival”, a költőt magánéletére emlékezteti. A „bájos kémény”, aki „pórázon vezette kutyáját”, nem más, mint Marie Laurencin, akivel akkoriban szűnt meg kapcsolata. A vers utolsó sorai visszatérnek az „európai” Chagallra.

Chagall Apollinaire révén érdeklődni kezd az androgün mint szimbólum iránt. (Apollinaire A meggyilkolt költőben (1916) szól majd a férfi és a női identitás felcserélődéséről és az androgün szimbólumról.)

Az androgün, ismertebb nevén hermafrodita élőlény fel van ruházva mind hím, mind női nemi szervekkel és mindkét fajta ivarsejt előállítására képes. A név görög eredetű, Hermaphroditosz nevéből alkották, aki Hermész és Aphrodité istenek kétneművé változott fia volt a görög mitológiában. A hermafroditák egyik legrégebbi megjelenítését egy időszámításunk előtt 2400-ból való görög vázán láthatjuk.

 

Kettéváló hermafroditák (i.e. 2400)

 

Az 1911-1912-ben festett Tiszteletadás Apollinaire-nek (avagy Ádám és Éva) című festményén Chagall először alkalmazza a kétneműség figuráját. Bibliai ismeretei Ádám és Éva története felé fordítják. Isten úgy teremtette meg a férfi és a női nemet, hogy Ádám bordájából alkotta meg Évát. Chagall a nemek elkülönülését a bibliai bukással párosítja. A festmény színei: piros, fehér, fekete, zöld, kék és sárga. Nem nehéz észrevenni, hogy Ádám és Éva alakját Chagall az őket övező óralap mutatóiként ábrázolja. Apollinaire neve Éva lába mellett szerepel egy átlőtt szív felett, ami nyilvánvalóan a költő iránti szeretetének szimbóluma. A négy őselem a kép négy sarkában jelenik meg. Balra fent a Nap formájában a tűz, jobbra a vizet a kék szín jelképezi. A földet barna és zöld színekkel jelzi Chagall. Végül, balra lent a felhők szimbolizálják a levegőt. Az Apollinaire tiszteletére festett kép a kubizmus és a futurizmus határán foglal helyet.

 

Chagall: Tiszteletadás Apollinaire-nek

 

A festményhez Chagall több tanulmányt is készített. Ha összehasonlítjuk a két képet, jól látható, hogy az eredetileg csupán ötlet szintjén felvázolt gondolat mennyire kidolgozott és minden részletében szimbolikus jelentőségű művé nőtte ki magát.

 

Chagall: Tanulmány a Tiszteletadás Apollinaire-nek című festményhez

 

A párizsi közönség előtt először A Függetlenek Szalonja 1914-es kiállításán mutatkozik be Chagall, többek közt Párizsról, a párizsi hidakról és az Eiffel- toronyról festett képeivel. Ebből a korszakból egyik legismertebb festménye az 1913-ban készült Párizs, az ablakon keresztül. A kép jól mutatja a kubizmus hatását. Chagall a kubizmusról azt mondta, hogy „az a francia művészetben a legelőkelőbb helyet foglalja el.

 

Chagall: Párizs az ablakon keresztül

 

Hetvenhét évesen Chagall újrafestette a párizsi Garnier Opera több mint kétszáz négyzetméteres kupoláját. A monumentális alkotásért a művész nem fogadott el fizetséget.

 

Chagall: a párizsi Garnier Opera kupolája

 

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Guillaume Apollinaire és Marc Chagall barátsága”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés