– Füst Milán modorában –
Hallgatag tisztásaidon
egykor emberőzek lármáztak, Uram.
Gyönyör mulatott fülledt völgyek hasadékán,
pipacsok lángjain szél lihegett
és derékig ért a margaréta.
Pacsirtaágon ma varjú károg
s vakító fogak emlékén inog a léckerítés.
Széttárt karokban kétség fészkel,
kiszáradt folyók medrében bogáncs.
Kérdezlek Uram,
mi végre,
hogy szívünkben csupa csend
s fejünk körül tompa derengés?*
*Szabálytalan részlet, Füst Milán: Öregség című verséből
(A vers Petőcz András líra-kurzusának feladata volt.)
Hozzászólások