Ez már a másik ősz… a fáradt.
Szél kerget tört virágot, ágat.
Hová lett az arany lomb,
lángoló, szép levelek
tarka varázsa?
Elmúltak… mint az idő,
lásd, együtt süllyedtek a sárba.
Dér fedi már a mezőt,
mint szívem a bánat…
Fázós köd fekszik a tájon…
Vágyom utánad…
Please follow and like us:
Szívesen olvastam a szép,
telet sejtető költeményt.
Kedves Klára! “Leveleidre” immár pár napja ráakadtam a face-en. Gondoltam, “átfordítom” őket.
Foi de toamnă…
Aceasta e altă toamnă…ostenită.
Vântul goneşte creangă, floare ruptă.
Unde-i frunzişul auriu,
vraja pestriţă a frunzelor
frumoase, înflăcărate?
S-au perindat…ca timpul,
vezi, împreună în noroi înfundate.
Bruma acoperă deja câmpia,
ca inima-mi o mâhnire…
Ceaţa friguroasă s-aşterne pe plai…
Mi-e dor de tine…
Kedves András! Nagyon szépen köszönöm a fordítást. Nagyon rám-fért már egy ilyen öröm! Remélem a Face-re feltehetem.
Üdvözlettel: Klára
Kedves Klára! Örülök, hogy örömet szerezhettem Neked. Természetesen felrakhatod bármilyen oldalra.