M. szomjúsága • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

M. szomjúsága

M. szomjas, megitatom,
hálából megérinthetem konok fejét.
Szereti, ha hosszú
meséket olvasok,
amikor nincs kéznél éppen,
rohan a szemüvegemért.
Van férjed? – kérdezi
egy téli napon. –
Nincs, csak fiaim –
M. a padban előredől bizalmasan:
Akkor jó, én feleségül veszlek.
De M.! Mire felnősz,
lehet, egészen vak leszek
és járni sem tudok –
Éppen azért,
majd vezetgetlek,
s ha nem látsz, felolvasok. –
Sorolt még néhány
meggyőző érvet,
no, majd meglátjuk, – mondtam,
mire M. megtáncoltatta
a padot örömében.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “M. szomjúsága”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés