Csak ennyi volt • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Csak ennyi volt

A mozdulatlan
mozdulni látszik.
Porszemekben szitál
az örökhöz hasonló, –
a kánikulát megtörik
lassan a szellők,
a szél kecses, kimért
tánclépései.
Ökörnyálban örvénylik
apám hangja,
az egykori még utolér
s az arctérkép foszlányain
a száj, amint az ital
megoldja szigorúságát
gyermekkorom valamelyik estjén,
sandítva néz rám és dadog:
„téged én csináltalak
biztosan, mert az arcod
s az orrod az enyém.”
Csak ennyi volt,
ennyi jutott, a meghittből
ez a félrészeg mondat él, –
történetéből kihagyott,
nyelve hegyén mi sorvadt
kimondhatatlanul –,
mit fojtott belé
a férfibüszkeség?

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

2 hozzászólás van ehhez: “Csak ennyi volt”


  1. Bizony, sok minden megválaszolatlan marad számunkra. Szüleinkkel egy világ távozott örökre.

    Hozzászóló: Bandi András | 2020. december 15., 11:51
  2. Mindenkinek van a családjában olyandolog, ami “csak ennyi volt” de az emlékek örökre megmaradnak!

    Hozzászóló: Vargáné Éva | 2020. december 18., 16:43

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés