Csák Gyöngyi | A vadász és a felesége (dialógus)

Szépirodalom - próza

A vadász és a felesége (dialógus)

Férfi: – Jaj lelőttem Hófehérkét! Jaj, megöltem őt..!

Nő: – Ne óbégass te őrült! Nem kell megtudni mindenkinek!

Férfi: – Mit? Hogy gyilkos vagyok?

Nő: – Ha így ordítasz, mindenki megtudja az udvarban.

Férfi: – Megérdemlem, hogy megtudják, megérdemlem én…

Nő: – Kussolj már – vénember! Nézd a dolog jó oldalát, ha már megtörtént!

Férfi: – Hát lehet jó oldala egy gyilkosságnak?

Nő: – Persze hogy lehet jó oldala is a gyilkosságnak, például a busás jutalom.

Férfi: – Egy bérgyilkos bére? Hogy lehetne jó oldala elvetemült tettemnek?

Nő: – Ha már a megkérdezésem nélkül bevállaltad… akkor

Férfi: – Nem vállaltam be tudd meg! Parancsolták, parancsba adták.

Nő: – Na és? A parancsot meg lehet tagadni és a bűnt el lehet kerülni…

Férfi: – Ebben a helyzetben nem, nem lehetett megtagadni…

Nő: – Miért nem lehetett ellentmondani abban a helyzetben?

Férfi: – Hát mert megigézett… teljesen megbabonázott.

Nő: – Mit gagyogsz? Ki igézett meg?

Férfi: – Hát az úrnőm, a szépséges új királyné.

Nő: – Azt mondod, tetszik neked az a fennhéjazó, vérszomjas némber?

Férfi: – Bizony nagyon szép az a fehérszemély, de nem tűr ellentmondást…

Nő: – Na erről még beszélünk! Méghogy a szépasszony parancsát nem lehet megtagadni… Ki hallott már ilyen hülyeséget?

Férfi: – Nem hát! Becsületszavamra mondom az az asszony igazi boszorkány…

Nő: – Jaj öreg! Megint elveszítetted a józan eszed! És mit súg a lelkiismereted, mondd!

Férfi: – Ne bánts már annyira, fáj a lelkem magától is, ha arra az ártatlan teremtésre gondolok.

Nő: – Miért nem szóltál királyunknak a kegyetlen tervről? Hm?

Férfi: – Mondom asszony, az a fehérnép egészen megigézett, úgy nézett rám sötét szemeivel, mint Ká, a kígyó – megdermedtem, de meg ám! Kénytelen voltam megtenni… Robotként teljesítettem akaratát…

Nő: – Ha már így alakult, nem lehet változtatni a tényeken.

Férfi: – Nem bizony! Ezt már nem lehet visszacsinálni.

Nő: – És a jutalom hol van? A jutalom hol maradt, amivel most lelécelhetnénk és új életet kezdhetnénk mondjuk egy másik királyságban?

Férfi: – Te asszony, csak a jutalomra tudsz gondolni ebben a szorult helyzetben?

Azt mondom, egy fikarcnyival sem vagy különb nála, a boszorkánynál…

Nő: – Neked már befellegzett, ember! Nem hallod a zajt? A király katonái vágtatnak erre!

Férfi: – Mit csináljak most? Adj tanácsot nekem! Legalább most mondj valami jó tanácsot!

Nő: – Bajban kell a tanácsom, ugye?

Férfi: – Kell, persze hogy kell! Mondd, mit csináljak?

Nő: – Az már a te dolgod, gyáva, bugris!

Férfi: – Ki fognak végezni, ha megtalálnak. Mi lesz veled, asszony? Ki biztosítja a jólétedet?

Nő: – Ne emészd magad! Elmegyek az udvari szakáccsal, neki régóta tetszem.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “A vadász és a felesége (dialógus)”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés