Gyertyám fénylik, az imádság suttog,
ezer felé száll féltő gondolat,
édes Jézusom tehozzád szólok
e csillagfényes estén.
Körül sürög a mandulás kalács,
zöldfenyő illat narancsba bújik,
szegfűszeg mosoly szuszog az almán,
s hogy jössz, biztosan tudom.
Estén a fény korán nyugodni tér,
világít nekünk hány kandeláber,
gyötört kezünket imára kulcsolsz,
hittel, s remélve megint.
Szikrát gyújtasz a szív vakságain,
ráhajolsz a sűrű szennyen át is,
hogy ne égjen el a gyertyalánggal
az Adventi út is.
Hozzászólások