Pődör György | Szeretetszonett

Szépirodalom - vers

Szeretetszonett

 

Manapság nincsenek könnyű napjaink,
dermeszt a félelmektől átszőtt világ,
merengünk jóslatok baljós lapjain,
s magányunk csak sivatagban nőtt virág.

Találgatjuk: idebent vagy odakint,
lelkünk saját egére talán kilát,
reménye csalóka napfényt odaint,
felhőre térdel, könnyez s mormol imát.

Mint hajdanán, mosolyt kezünkre fújva.
Egymás melegében jól összebújva
talán akadhat még bennünk némi hő.

Nincsen szeretet-takarékos idő,
akkor értékes benne minden óra,
ha rátalálunk majd vele a jóra.

 

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Szeretetszonett”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés