Uchisar
Az új esztendő első hónapjaiban Törökország szívébe, Kappadókiába látogatunk. Kappadókia nevének hallatán elsőként a különleges sziklaképződmények jutnak eszünkbe, a természet pusztító erői és az ember által évszázadok-évezredek alatt kialakított formavilág. A csodálatos szépségű területet egyelőre viszonylag kevés turista látogatja, így napjainkban még átélhetjük a vidék különleges hangulatát.
Mesebeli vidék Uchisar és Göreme között
Hogyan is jött létre ez a világcsoda? Körülbelül nyolcmillió évvel ezelőtt Kappadókia tűzhányói – az Erciyes Dagi és a Hasan Dagi – működésbe léptek, majd a környéket hatalmas mennyiségű vulkáni hamu és tufa borította be. Több mint 300 méter vastagon rakódott le a laza szerkezetű, világos színű vulkáni kőzet, amelyet vékony rétegben sötét bazaltláva borított be. A bazalt, miközben kihűlt, széttöredezett, utat engedve az időjárás pusztító erejének. Folyók szabdalták fel a fennsíkot, majd megindult a felszín lepusztulása, melynek eredményeképp kialakult a mai, tornyokkal, bástyákkal, kőpiramisokkal tarkított mesebeli táj, benne a beszédes nevű Tündérkéményekkel. Az eróziós folyamat napjainkban is tart, a folyóvizek és főként a szél munkája révén fokozatosan tárulnak fel a tarka kőzetrétegek, a tufa haloványtól az okker, a sárgásbarna és a vörösesbarna árnyalatain át a bazalt fekete színéig. A föld első látásra sivárnak tűnik, azonban az ásványi anyagokban gazdag talaj jó termést ad. Ahol a völgyeket öntözik, bőven terem a gabona, a zöldség és a gyümölcs.
Tündérkémények
A felszínt nemcsak a természet, hanem az ember is alakította. A laza szerkezetű tufát kifaragták, járatokat vágtak bele. Kappadókia lakói, az ókeresztények egykoron itt, a föld mélyében éltek és imádkoztak. Utunk során felkeresünk több ilyen barlanglakást és gigantikus föld alatti labirintust is, ahol annakidején sok ezer ember élt egyidejűleg. A sziklák belsejében csodálatos, gazdagon festett falú templomokat hoztak létre a 4. században. Mindezek eredeti szépségükben láthatók ma is, mivel egyrészt elkerülték őket a vandál pusztítások, másrészt a klimatikus viszonyok lehetővé tették a falfestmények fennmaradását több mint másfélezer éven át.
A Zelve-völgy barlanglakásai
A „Hetedhéthatár hasábjain utazva” az elkövetkező hónapokban felkeressük a terület legismertebb városát Göremét, megmásszuk Uchisar „erődítményét”, obszidiánt gyűjtünk egy vulkáni kráterben. Barlanglakásokat, hegyek belsejébe vájt bizánci stílusú templomokat, és természetesen karavánszerájt is látni fogunk majd. A kappadókiai táj egyediségéhez mindezek az emberi létesítmények hozzájárulnak, de az idelátogatókat a legmélyebben mégis az évmilliók során kialakult bámulatos kőzetalakzatok nyűgözik le: akármerre nézünk, szebbnél szebb tájakban gyönyörködhetünk.
(A szerző felvételei)
Hozzászólások