Száz gombóc • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

Száz gombóc

(mese)

Hol volt, hol nem volt, az üveghegyen innen, de a nagy bevásárlóközponton túl, élt a hatszögletű ország királya, a jó étvágyú Boldog Bódog. Kedvenc csemegéje a szilvás gombóc volt. Ebből minden héten főztek legalább egyszer, egy nagy kondérral. Ilyenkor a király jól megtömte a gyomrát és ebéd után kiült a palota erkélyére és ott gondolkodott. Ennek a királynak volt három lánya, sorban: Lujza, Zsuzsanna és a legkisebb Aranka. Egyik ilyen gombócos ebéd után Boldog Bódog, a király a lányaira gondolt. Lujza a legnagyobb, már többször próbálkozott a férjhez menéssel, de nem sikerült, mert válogatott a kérők közül. Valószínű, pártában marad. A középső Zsuzsanna pont most, jegyben jár a szomszédos kerek ország királyfiával. Az jutott még az eszébe, hogyan illeszkedik ez a kerek ország az ő hatszögletű birodalmával? Nem jött rá a megoldásra, azzal fejezte be, majd a fiatalok megoldják. Aztán a legkisebbik lányára gondolt. Eladósorban van ő is, keríteni kellene neki egy jóravaló fiút. Már nem is bánná, ha nem királyfi lenne. Ő ugyanis öreg, kellene ide egy ügyes fiú, aki talpra esett és van esze is és elkormányozza ezt a hatszögletű országot, úgy, hogy egy szöglete se szenvedjen kárt. Na, de hogyan lehetne a jelentkezők közül, a legjobbat kiválasztani? Mivel ebédre gombócot evett arra gondolt: – Rendezni kellene egy gombócevő versenyt, és aki meg tud enni egy ültő helyében száz gombócot, az lehet a győztes. Az ötletet tett követte. Kiplakátolták a hatszögletű ország minden egyes szögletében, hogy Boldog Bódog, a király annak adja legkisebbik lánya, Aranka kezét, esetleg még a fél országból három szögletet, aki nemes evőversenyben, a király szakácsai, által főzött gombócból egy ebédre, megeszik százat! Híre is ment a versenynek, a tét nagy és kihívó volt. Fábián is értesült a versenyről. Apja a napokban mondta fiának: – Ideje lenne megnősülni és szeretne játszani az unokákkal! Mivel Fábián is úgy találta, hogy apjának igaza van, meg itt ez a gombócevő verseny a nagy téttel, azt mondta, szerencsét próbál! Azt azonban tudta, hogy száz gombócot nem tud megenni, de legalább világot lát, meg megnézi magának azt a királykisasszonyt. El is indult a királyi palota felé. Háromnapi gyaloglás után jutott a közelébe. Előtte, zöld pázsiton legelt a Kidi Kádi falova. Megcsodálta és tovább ment. Az út egyik fordulója után feltűnt távolban a palota, amely egy többemeletes puncstortához hasonlított, csak abban különbözött, hogy szegletei nem voltak ehetők. A palotához egy hatalmas udvar tartozott. Ebben rendezték meg a gombócevő versenyt. A résztvevőknek a kapuban kellett jelentkezni, ahol felírták a nevüket krétával egy fekete táblára és beosztották, ki mikor következik. Egy nap tizenkettő versenyző ülhetett le, enni, tehát egy tucat. Fábián nevét harmadnapra írták fel. Sokan őgyelegtek, nézelődtek ott az udvarban.  A verseny úgy zajlott, hogy minden nap, pontban  tíz órakor, megszólalt a kisharang, kinyílt a konyha ajtaja és egy kerekes asztalon a kukták kigurították a nagy tálakban felhalmozott gombócokat. Innen osztották tízesével a versenyzőknek, akik négyesével körbeülték a hatalmas, nagyszobányi asztalt. Fábián először csak bámészkodott, figyelte a versenyt, meg a versenyzők birkózását a gombócokkal. Valóban birkózás volt, mert a gombócok libatojás nagyságúak voltak. A legkiéhezettebb versenyző sem tudott belőle húsznál többet megenni. Fábián érezte már előre vereségét, sajnálta is, mert közben Aranka királykisasszonnyal is találkozott. Egyszer lejött a versenyzők közé és még Fábiánra rá is mosolygott. Ettől aztán melege lett, meg arra gondolt, igazán jó lenne feleségnek, de ehhez meg kellene ennie száz gombócot. Amint így töprengett, meglátta Bencét, az ő falubéli barátját, aki Boldog Bódog király egyik szakácsa volt. Kitűnő örömmel üdvözölték egymást, ő elmondta, mi járatban van, de valószínű nem tud száz gombóccal megbirkózni. Bence csak mosolygott, megkérdezte, mikorra van felírva a táblára. Annyit mondott, legyen nyugodt, csak egye meg az eléje tett gombócokat! Fábián már két napja csak vizet ivott, hogy ne legyen a gyomrában semmi. A megjelölt időben ott ült az asztalnál és Bence a szakács, tányérjára tette az első tíz gombócot. Fábiánnak még a lélegzete is elállt, mert a gombócok nem voltak nagyobbak, mint egy verébtojás. Be is gyűrt belőle, mindjárt harminc darabot.  Sajnos a többiek vitatták a kis gombócokat, azt mondták: – Így nem igazságos! Felkérték a jó étvágyú Boldog Bódog királyt: – Tegyen igazságot! Az öreg király hosszasan gondolkodott – nézte a fiút – szemrevalónak találta, a lánya is mosolygott. Nyelt egy nagyot, gondolta: – rafinált egy fiú, helyén van az esze, ilyen kell ide a palotába. Kijelentette: – A gombóc, az gombóc, bár mekkora is a nagysága! Fábián ezután csak úgy nyomta befelé a gombócokat, meg sem állt százig. Ki is hirdették győztesnek. Megkapta Aranka kezét, meg a királyság három szögletét, ahol a régi hagyományoknak megfelelően minden héten gombóc került az asztalra, melyet Bence udvari főszakács készített szolgálatáért.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Száz gombóc”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés