A nagy lehetőség
A férfi hetvenéves születésnapján számot vetett az életével, és arra a következtetésre jutott, hogy elhibázta. Fohásszal fordult Istenhez, hogy újrakezdhesse. Mert becsületben őszült meg, Isten irgalmas volt hozzá, és meghallgatta a fohászát.
___– És honnan szeretnéd újrakezdeni? – kérdezte tőle.
___– Húszéves koromtól – vágta rá gondolkozás nélkül.
___– Rendben van. Akkor hát ötven évet fogsz visszamenni az időben – válaszolta az Úr. – De ahhoz, hogy lélekben is húszéves legyél – folytatta –, ezt az ötven évet mindenestől törölnöm kell az emlékezetedből. Erre az alkura se fogsz hát emlékezni. Rendben?
___– Természetesen, Uram – felelte ő. – Hálásan köszönöm!
___Kimondhatatlanul boldog volt, nem győzött hálálkodni.
___Máris ott találta magát az ötven évvel korábbi világban, húszévesen, élete első húsz esztendejének minden élményével, emlékével és tapasztalatával.
___Ám mivel nem emlékezett a további múltjára, melynek az isteni kegy folytán újból mint jövőnek nézett elébe, sorra ugyanazokat a döntéseket hozta meg, amelyeket egyszer már meghozott, ugyanazokat a hibákat követte el, amelyeket egyszer már elkövetett, és ugyanazok a dolgok történtek meg vele, amelyek egyszer már megtörténtek. Némelyikre számított, némelyik meg váratlanul, felkészületlenül érte, éppúgy, mint annak idején. Pontosan úgy alakult tehát a sorsa, mint előzőleg. Hetvenéves korára megint úgy ítélte meg, hogy elhibázta az életét, és ugyanazzal a fohásszal fordult Istenhez.
___Isten irgalmas volt hozzá, és meghallgatta a fohászát.
___– Rendben van – mondta neki. – Húszéves leszel megint, ám lélekben koros emberként, hetven évednek minden élményével, emlékével és tapasztalatával. Erre az alkura azonban nem emlékezhetsz majd.
___– Köszönöm, Uram – mondta ő. – Hálásan köszönöm!
___Kimondhatatlanul boldog volt, nem győzött hálálkodni.
___Máris ott találta magát a száz évvel korábbi világban, húszévesen, ám hetven évének minden élményével, emlékével és tapasztalatával.
___Az egykori legelső fontos, ám most elhibázottnak ítélt döntése helyett lelkesen, nagy reményekkel hozta meg azt, melyet akkor elvetett. Ám ennek folyományaként a továbbiakban sorra olyan döntések előtt találta magát – nem ritkán tanácstalanul –, melyeket a múltban nem kellett meghoznia. Némelyik aztán jónak, némelyik meg rossznak bizonyult. Azt többnyire sikerült elkerülnie, hogy elkövesse ugyanazokat a hibákat, amelyeket egyszer már elkövetett – majd az isteni kegy folytán tudtán kívül megismételt –, ám óhatatlanul elkövetett másokat. Szinte semmi hasznát nem vette tehát a már kétszer is megélt múltjából hozott tapasztalatainak. Más, olykor egészen más dolgok történtek meg vele, mint amelyek abban történtek. Némelyikre számított, némelyik meg váratlanul, felkészületlenül érte, éppúgy, mint annak idején. Egészen másként alakult a sorsa, ám hetvenéves korára ugyanúgy elhibázottnak ítélte meg az életét, és ugyanazzal a fohásszal fordult Istenhez.
___Isten irgalmas volt hozzá, és nem hallgatta meg a fohászát.
Hozzászólások