Ma kora reggel még köd gomolygott
a házak között, szürkén szürke volt
minden, és az utolsó őszi falevelek
zúzmaracsipkét ringattak az ágakon
fejem felett. Míg a csaknem néptelen
utcákon futott a busz velem, lassan
felszállt a köd, és megláttam, ahogy
kitisztult a lég. Hazafelé már felolvasztotta
a nap fénye a deret a füvön, s míg átvágtam a
téren, cipőmet nedvesre csókolta a harmat.
Hozzászólások