Videcz Ferenc | Újkori ballada

Szépirodalom - vers

Újkori ballada

Barátnécském, mi lett véled?
Elkamvaszt a házasélet!
Bárha apám koporsóba’,
Jöszte vélem a diszkóba!
Pénzt tőle már úgyse látok,
Ríjanak a hóttért mások!
Semmi-bugyi, alig-szoknya,
Réklinkből minden kidobva;
Dürgő pasik mézre vágynak,
Lankasszunk le kettőt-hármat!

Édes gyöngyöm, feleségem,
Merre jártál szombat éjjel?
Barátnőmet vigasztaltam,
Míg elaludt virradattal.
Tisztes apja koporsóba’;
Vágyott együtt-érző szómra.

Egy-szem lányom, nagy bajunk van:
Szóbeszéd jár a faluban:
Csavarogtál, részegedtél,
Legényekkel ledérkedtél.
Ne higgy, anyám, hazug szónak,
Te neveltél szépnek-jónak,
Taníttattál, kényeztettél,
Köznépek közt úrrá tettél.
Irigység kóricál velük,
Csiklandozza májuk, begyük:
Irigylik szorgos uramat,
Irigylik nagy, új házamat.

Barátnécském, sok a dolgod?
Azért ne növeszd az orrod!
Holnapután megint szombat,
Gyászolni járjunk diszkókat!
Tini srácokkal hetyegjünk,
Mert hisz esmég tinik lettünk!
Úgy haljunk meg, nem es éltünk,
Eb vigye szép harminc évünk?
(Mit számít, hogy negyven vagyok;
Süldő-kanyit ki nem hagyok!)
Izengetnek a legények;
Ne gyötrődjenek szegények!

Édes gyöngyöm, feleségem,
Merre jártál megint éjjel?
Barátnőm sír-rí magában,
Nem jő álom rá az ágyban,
Jó apját nem feledheti,
Csak én nyújtok vigaszt neki.

Egy-szem lányom, sok, ami sok!
A pletykák nagyon ordasok;
Férjes asszony így nem tehet,
Te dolgod család, majd gyerek!
Ha-ha! No és az alakom?
Egy porontyért el nem adom!
Nincs mit beszélnünk egymással,
Törődj tenmagad dolgával!

Barátnécském, megint kornyadsz?
Nagyon arrébb még a szombat?
Vágjunk bele, nem nagy dolog,
Hol hal van, akad ott horog!
Bugyicskánkban jár száz bolha,
Kis pályinka es jó volna;
Kérj egy litret az apádtól,
Valaméllik hordójából!

Édes gyöngyöm, feleségem,
Hová mégy el minden éjjel?
Azt beszélik, rossz úton jársz,
Férfinép között botorkálsz.
Ha valamit elrontottam,
Helyrehozom rögvest-nyomban!
Mondd, mit kívánsz, édes gyöngyöm,
Mindenem elébed öntöm!
Ha belé is halnék menten,
Hites kötésünk megmentem!
Húgod, anyád pletykál rólam;
Féket tégy nyelvükre gyorsan!
Minden állításuk hazug,
Fojtsd beléjük álnok szavuk!
Hogyha őket megaláztad,
Ura leszel majd a háznak!

Apám, anyám, bajban vagyok!
Mentsétek egy-szem lányotok!
Szégyen utcára kimennem,
Pedig fehér galamb lelkem!
Tisztességem nincs már nékem,
S mindnek oka, hogy van férjem!
Mért hagytatok férjhez menni,
Egy lúzerrel egybekelni?
Csupán elhajtani kéne,
S megint szent volna a béke!

Egy-szem lányunk, hiszünk neked,
Rendbe tesszük az életed!
Férjed ide nem hozott mást,
Csak két mafla, dolgos markát.
Házát neked építette,
Drága holmid neked vette.
Mit házára s reád költött,
Az mind tiéd, őt meg ördög
Hordozza el nagyvilágba,
Ne félj, gondunk leszen rája!
S nesze, hogy ne légy rossz kedvvel,
Pálinka, derék üveggel!

Megyen haza puccos baba,
Kétélű tőr gőgös szava:
Takarodj ki a házamból,
Ki az egész udvaromból!
Házat nekem építettél,
Drága holmit nekem vettél,
Fizetségül megtűrtelek,
Hányinger volt élnem veled,
Emésszen el a búbánat,
Szomorítsad az anyádat!

Egy-szem lányom, puccos babám,
Megkaptad, amit akartál,
Vágyunk most már hozzád menni,
Vigadozni, ünnepelni.
Ha-ha! Még hogy ide jöttök!
Szánkáztasson el az ördög!
Ostoba nő, mit nem képzelsz?
Majd hogyha elébem térdelsz,
Úgy könyörögsz, úgy rimánkodsz,
Akkor jöhetsz be a házhoz,
De nem ám tisztes vendégnek,
Úr-lányod mellé cselédnek!
Addig meg takarodjatok,
Mulatni mással akarok,
Barátném csak a családom,
Véle osztom étkem, ágyom.
Tizenéves lettem újra,
Pasit szerzek minden ujjra!

Barátnécském, drága szentem,
Már édes testvéred lettem.
Férjed, szülőd nem tart kordát,
Oda is költözöm hozzád;
Mit pitán embered szerzett,
Szórjuk; magunk írjunk rendet!
Pályinkacskát illogassunk,
Férfiakat csalogassunk,
Hadd koptassák csak a pitvart,
Leánybúcsúnk húsz évig tart,
Aztán leszünk újmenyecskék:
Lelünk egy-egy vén bakkecskét,
Aki reájár a sónkra,
Míg nem rakják koporsóba!

Átkozott légy, koszos condra,
Tisztes népek megrontója,
Nyelved pokoltűz eméssze,
Lökjenek ki a szemétre!
Okulásként álljon példád:
Így lakolnak sunyi cédák!

Vigyázz te is, puccos baba,
Háborog a bosszú hada:
Sok alázott asszony-cseléd
Tüzes üszköt nyomna beléd;
Egyet férfi-zabálódba,
Másat kevély homlokodra.
Férjük, barátjuk elvetted,
Szajha módra elszeretted.
Álladon szakáll serkedjen,
Gőgös derekad görbedjen,
Ebként rágjon bűnös vágyad,
S ördög se hágja meg ágyad,
Kénköves láng járja lelked,
Isten ne adjon kegyelmet!

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Újkori ballada”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés