Azt már jó pár évvel ezelőtt közzétettem, hogy tévéfüggő vagyok. Na, nem annyira, hogy pár nap kihagyás esetleg tünetekkel járna. Csak a megszokás miatt. Ha épp nem a laptopomat bámulom, akkor a tévét, és most kapaszkodjanak meg: hallgatom. Igen, jól olvasták, tévét hallgatok. Mivelhogy a „drága időmbe” nem fér bele minden, csak úgy, ha egyszerre több tevékenységet is végzek. Tudom, az agyturkász nagyfiam szerint, több dolgot is lehet egyszerre csinálni, de legtöbbször szarul. No de, kit érdekel mindez? Az a lényeg, hogy minél több információ jusson el hozzám, minél több forrásból, és mindez a legrövidebb idő alatt.
Lehet, hogy elrobotosodom? Sebaj. Például: laptopon a legújabb híreket olvasom, a facen ismerősöknek írok, egy szösszenetemet egy fájlon nyitva tartom, majd folytatom a következő filmszünetben, mivelhogy a reklámot „várom” öt-tíz perc múlva. És csodák-csodája néha mindez működik. Sőt, már a focimeccsek nagy részét is így „nézem”. Ha valami érdekesebb történt a „szpiker” hangjára felkapom a tekintetem, hiszen úgyis újra visszajátsszák. A „riplej”a legjobb szövetségesem. A nejem olyan kérdéseire, hogy milyen lesz az időjárás a következő napokon, vagy mit is mondtak ebben vagy abban a reklámban nem tudom a választ, ezek sajnos „kiesnek”, mint háttérzaj. Az agyam ilyenkor szabályosan kikapcsol. Igaz nem mindig, hiszen van pár kedvenc reklámom: a kisgyerekes, és a… na itt el is akadtam.
Ha netalán-tán valamelyik falszomszédom néha furcsa ordításra kapja fel a fejét, meg szeretném nyugtatni, csak én vagyok, aki azt kiabálja teli torokból, a kis zöld emberkével kórusban hogy: „F@sza pont húúú!”
De mint minden, idővel a tévéhallgatás is a múlté lesz, meg fogom unni. Gondolkodom már egy újabb műfajon. Mit szólnak hozzá, jó lesz a rádiónézés?
Hozzászólások