vesz egy nagy lélegzetet és nekilendül
kis idő múlva ránéz
nem hosszú
rövidül
régebb a lendület is jobban kitartott
többre futotta
pár sornál
mint most
ne elemezz
figyelmeztetve szól magára
akárhogy volt a rég elmúlt azóta
de akkor
veselkedik neki újra
még többre vitte
’hja! még több volt a szufla
darálódik az anyag a gépezetben
ki tekeri azt a nyavalyást
ki tudja
örülj annak
hogy van még benne
amit lehet darálni mostan
s kész a nagy mű
igaz pihegve készült
kifekszik a papírra
mintha nyáron
fejében
emlékcsomók száradnak
szalmaszálon
2021. január 8.
Hozzászólások