„Édes Hazánk, kedves dalunk, Érted élünk, érted halunk!”
(A dalárda jeligéje)
Az 1885. évi történések, az 1886-os pécsi országos dalos ünnep és dalos verseny szervezése, előkészületei
A valpói várkastély (Forrás: Wikipédia)
A következő, 1885. évet kezdjük az akkori veszteségekkel. Ebben az évben hunyt el kora közkedvelt dalszerzője, Engeszer (Engesszer, Engesser) Mátyás (1812-1885), akinek műveit számtalan férfikórus énekelte – közöttük természetesen a Pécsi Dalárda is, amelynek tagjai jó személyes kapcsolatot szintén „kiépítettek” véle. A későbbiek során nem csoda, hogy még számtalanszor visszaemlékeztek reá. Temetésére külön koszorút küldöttek a pécsiek, amelyet a ravatalán helyeztek el. Kora neves helybéli családja volt a Prandau-család. Tagjaik közül ekkor a nagy tekintélyű Prandau Gusztáv hunyt el, aki nemcsak az énekegyüttes tiszteletbéli tagja, hanem bőkezű mecénása is volt. Mind a két eltávozott családjának részvéttáviratot küldtek. (Prandau Gusztáv halálával az addigi családi birtok, Valpó vára és környéke házasság révén a Normann-Ehrenfels családé lett, akik 1944-ig voltak annak urai.)
Huber (Hubay) Károly (Forrás: Wikipédia)
Ez évben rendezték meg a fővárosban az ország ipari- és kultúr kiállítását. Látszólag ennek semmi köze sem volt a dalos mozgalomhoz, de csak látszólag. Történt ugyanis, hogy az országos vezetőség – tekintettel a következő évi pécsi országos dalosversenyre – az előzőleg javasolt dalos mozgalmi részvételt nem támogatta ugyan, de ennek ellenére Huber (Hubay) Károly országos titkár és karnagy egyik fiával, ifjú dr. Huber (Hubay) Károllyal együtt azt határozták el, hogy saját szervezésben ott dalos ünnepet kívánnak rendezni. Már előzetes jelentkezések is „futottak be” erre az ország különböző részeiből, de a helyi dalosaink időben „kapcsoltak”, és minden tagszövetséget írásban értesítették arról, hogy ezzel a magán rendezvénnyel (!) Huberék éppen a pécsi országos dalos ünnep szervezését zavarják meg. Ekkor az eddigi jelentkezők már elálltak tervüktől, így ez a rendezvény szerencsére „kútba esett.” (Huber Károly még ez évben, 1885. december 20.-án elhunyt.)
Pécs régi színháza
(Forrás: Csorba Győző Könyvtár gyűjteménye)
Azt is el kell mondani, hogy habár ekkor a Pécsi Dalárda működő tagjainak (énekeseinek) létszáma 28 főre apadt, de ennek ellenére nagy elszántsággal szervezkedtek a tiszteletbéli- és a pártoló tagokkal együtt. Az 1885. évi föllépéseik sorában elsőként a három alapszabály-szerű dalestjüket kell megemlítenünk. Szakmai határozat volt, hogy ettől az évtől kezdődően a külföldi zeneszerzők műveit is kizárólag magyar fordításban szólaltatták meg. Az már 1881-től bevezetett gyakorlatuk volt, hogy a megszólaltatott műveket csak magyar nyelven nyomtatták a kiküldött meghívóikra, és adták le az újságoknak, elhagyván a német nyelvű közlést.
Mantegna: Imádság az Olajfák Hegyén 1455 (Forrás: Wikipédia)
További föllépéseiket megemlítvén a Polgári Kaszinó nyári estjét, és a Dunántúli Közművelődési Egyesület javára, a helyi hírlapírók által az akkori színházban – a Mária utcai Oertzen-házban – rendezett jótékony célú műkedvelő előadást és –hangversenyt okvetlenül meg kell említenünk. Emellett a farsang utolsó napján sorra kerülő tréfás estről, valamint a böjt-végi előadásról szintén szólnunk kell. A legkiemelkedőbb programjuk azonban a Kert (a mai Dischka Győző) utcai, az óta már lebontott városi tornacsarnokban sorra kerülő oratórium-est volt, amelynek keretében Beethoven: „Krisztus az olajfák hegyén” című oratóriumát énekelték el a női dalegyletükkel, és az akkoriban létrehozott Pécsi Dalkoszorúval együtt. A zsúfolásig megtöltött terem közönsége zajos tapsokkal fejezte ki lelkesedését. Külön ünnepelték a szólistákat: Hoffer Károly Jézus-, Platz Emília a Szeráf-, Jilly Alajos pedig Péter apostol szólamát énekelte.
Aidinger János polgármester, a dalárda új elnöke (Forrás: Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)
Az év legfontosabb szervezeti eseménye a tisztújítás volt. Aidinger Jánost (1846-1906) emelték ismét az elnöki „pulpitusra”, Alelnök Jilly Alajos, titkár Reberics Imre és Visy Pál, karmester Wachauer Károly és Hoffer Károly, (adminisztratív) igazgató Repich Vince, levéltáros (kotta táros) Mihálovics Antal lett. A választmányi tagok: Czury József, Egerszeghy Kálmán, Eötvös Gusztáv, Horváth Antal, Szelmann Győző, Krausz József, Hillebrand Ferenc, Herczenberger József a működő tagok sorából, Bogyay Pongrác, Benyovszky Manó (Emánuel), Hegedűs Imre, Johann Béla, Lauber Rezső a pártoló tagok közül. Egyébként különlegességként emelte ki „állandó krónikásunk”, Haksch Lajos (1862-1939) azt a tényt, hogy ez alkalommal először választottak hölgyet a tiszteletbéli tagok sorába. Lehner Károlyné ugyanis már régóta támogatta a dalárdát, és amikor az előző országos dalosversenyt megnyerték, 200 forintot adományozott a következő út költségeire!…
Haksch Lajos
(Forrás: Pécsi Fejek 1929 – Wikipédia)
És ismét eljött egy nagyon fontos év énekkarunk életében, a várva várt 25 éves jubileum és az országos dalosverseny 1886 nyarán, augusztus havának közepén. A vendéglátó a „magyar dalos egyesületek doyenje” (Haksch Lajos fogalomalkotása a Pécsi Dalárdáról) és Pécs városa volt.
A városi előzetes megbeszélések ebben az országosan is jelentős rendezvény ügyében 1886. február elejével zárultak le, amelyekből kiderült: sokak szívügye lett mecsekalji városunkban ez az „országos kulturális örömünnep.” Ezt követően kezdődött meg a tulajdonképpeni konkrét szervezés – természetesen a városvezetéssel közösen. A már bevált gyakorlat szerint ekkor szintén különböző feladatokat ellátó bizottságokat alakítottak. Ezek a Fogadó Bizottság, az Elszállásoló Bizottság és a Művészeti és Díszítési Bizottság néven jöttek létre. Külön ún. Központi Nagybizottság is megalakult, amely a többi bizottság munkáját fogta össze, és koordinálta a nagy rendezvény programjának összeállítását, majd a lebonyolítást. A Pécsi Dalárda országos (sőt, mint láttuk nemzetközi) tekintélye, és Aidinger János, valamint a többi notabilitás támogatása vált a biztosítékává annak, hogy az egész város magáénak érezte ezt a jeles eseményt.
Majláth György tér (Forrás: egykor.hu hírportál)
Az már ennek a nagy összefogásnak a következménye volt, hogy a város közgyűlése nem kevesebb, mint 2000 forintnyi támogatást szavazott meg az országos dalos ünnep költségeire, és külön még 300 forintot a díjak költségeire. A Majláth (a mai Kossuth) téren erre az alkalomra dalcsarnok-épületet terveztek emelni, és erre szavazott meg az országos választmány újabb 2000 forintot. Az újabb költségekre pedig még 1000 forintot is biztosítottak az országos költségvetésükből. A dalárdánk tekintélyére újabb adalékként az a megbízás utalt, hogy az egész rendezvény pénzügyi irányítójává az addigra már nagy tekintéllyel bíró pénztárosukat, Reberics Imrét választották. (Ezek után nem meglepő, hogy az egész verseny és ünnep pozitív pénzügyi mérleggel zárult!)
Lenkei Lajos (Forrás: Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)
De ne szaladjunk előre, menjünk szép sorjában. Elsőként Reberics Imre és az ismertetett bizottságok szerteágazó, egyben idegölő, ezzel együtt végtelen türelmet igénylő tevékenységét kell ecsetelnünk. Az országos dalosszövetség vezetőségének, a részvételre jelentkező dalárdák énekeseinek, kísérőinek, továbbá a fővárosból és vidékről érkező vendégeknek, a jelentős eseményről tudósítóknak elhelyezéséről, vendéglátásáról kellett gondoskodniuk, számos jogos és különös (különc) kéréseiket kellett teljesíteniük, vagy tapintatosan elhárítaniuk. Ez nagy levél-özönnel járt, és mindegyiknek külön-külön válaszolniuk kellett még időben.
Ehhez jött még a dalos versenyen előadandó művek kottái igényeknek megfelelő mértékben történő másolásának elvégzése, az ezzel kapcsolatos országos igények kielégítése. Emellett a majdani nyertes kórusok díjainak elkészítését, dalárdánk jelvényének sokszorosítását is el kellett végezniük, a kisebb városi ”szuvenírek”, ajándékok biztosításáról nem is szólván. Már akkor is szokásban volt, hogy fölkérték előzőleg az ország minden részéből ideérkező énekkarokat arra, hogy készítsenek előzetesen maguk részére (mai szóval) „kitűzőket”, hogy Pécsett föl lehessen őket ismerni jártukban-keltükben.
A Pécsi Dalárda zászlaja (Forrás: Haksch Lajos könyve – Szerző felvétele)
És ezzel még mindig nem volt vége a rendezők feladatainak, ugyanis a Pécsi Dalárda (1861-től számítván) 25 éves jubileumát szintén ekkor ülték meg. Az ünneplés és rendezés azt is jelentette egyúttal, hogy ekkor dalárdistáink nem indultak magán a versenyen az addigi szokásjog szerint. (Persze ez a gyakorlat nem volt ellenükre ebből az alkalomból a többieknek, mivel így a többi neves együttes is „szóhoz juthatott” a díjak elnyeréséért…)
A pécsi dalos ünnep jó alkalmat szolgáltatott már akkor is arra, hogy az egyesület addigi működő tagjainak (értsd énekeseinek) személy szerinti meghívót küldjenek a jubileumi összkarban történő éneklésük biztosítására, amely szereplési lehetőséget legtöbben el is fogadtak. A nagyszabású rendezvény első napjaiban került sor a versengésre és az azt követő eredményhirdetésre, a végén pedig (és ez sem volt véletlen) a jubileumi ünnepségre. Erre az ünnepi alkalomra meghívást kaptak még – az itt lévőkön kívül – a grazi, a luzerni, a salzburgi és a zürichi dalos testvérek – az 1883. évi nagysikerű külföldi útjukra emlékezvén. Az itt megjelenő egyesületek, testületek, notabilitások emlékérmet és díszoklevelet kaptak. Jubileumi kiadványt szintén terveztek megjelentetni, ennek megírására, szerkesztésére Feiler Mihály, Lenkei Lajos (1864-1933), Várady Ferenc (1860-1945) vállalkozott.
Troll Ferenc és kötete 1889 (Forrás: Régi Pécs hírportál)
Más művészeti ág be- és megmutatkozását is beiktatták a programba. Az Oertzen-házban számos, a város és magán személyek tulajdonában lévő festmények, egyéb értékes műkincsek kiállítását tervezték meg azzal a céllal, hogy bemutassák a vendégeknek a város értékeit. Erre a célra külön Műkiállítási Bizottságot hoztak létre Troll Ferenc (1818-1905) pápai prelátus, választott püspöki és káptalani nagyprépost vezetésével. A tagok helybéli művészekből és újságírókból állottak.
Hozzászólások