Tisztelt Olvasók!
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
Fodor Oszkár színigazgató évadkezdése az 1929/1930. évi színi évadban – a helyi sajtó tükrében 4. rész
Fodor Oszkár (Forrás: 100 pécsi évad 1995 – A szerző fotója)
Az utolsó részt kezdjük azzal a korabéli sajtó-híradással, amely a színházunk Baján eltöltött „nyári szezonjáról” szólt. „Útikalauzunk” a múltból ismét a Pécsi Napló (1892-1944) lesz. Az 1929. október 16.-i szám „Színház” rovatában a következő híradások jelentek meg egymás után. Az első a „bajai évadról” szólt. „– Fodor Oszkár pécsi színigazgató bajai szubvenciója. Fodor Oszkár színigazgató beadványt intézett Baja városához, amelyben kétezer pengő évi segély megszavazását kérte. Vojnics Ferenc dr. polgármester ez ügyben összehívta a színügyi bizottság tagjait ülésre, de a tagok közül csak egy jelent meg, s így a kérelmet nem tárgyalták le. Egyébként úgy ennek az egy bizottsági tagnak, mint a város vezetőségének is az az álláspontja, hogy elutasítja a kérelmet, mert a nagy takarékoskodással készült költségvetésben nincs rá fedezet.”
Baja Városháza 1930-as évek (Forrás: Wikipédia)
Amint olvasható, itt egy olyan anyagi nehézségről volt szó, amely hátrányára vált a Pécsi Nemzeti Színház akkori vezetésének. Ebből is láthatja az utókor, nem volt könnyű helyzetben a vezetőség dr. Fodor (Fuchs) Oszkár (1880-1950) direktorral az élen, pedig akkor még nem is tört ki az év végi nagy gazdasági világválság, amely legalább 1933-ig tartott. Egyébként Borbíró (Vojnics) Ferenc dr. (1879-1962) Baja híres polgármestere volt. Emlékét több más mellett ma a polgármesteri hivatal nagyterme is őrzi.
Herczeg (Herzog) Ferenc (Forrás: Wikipédia)
A következő színházi irodai híradások már pozitív tartalmúak voltak. Az első a bemutató további előadásairól tájékoztatta az akkori pécsi érdeklődőket. „A színházi iroda hírei: Mit susog a fehér akác hangulatos operett-újdonságban az idény első slágerdarabjában csak szerdán és csütörtökön este gyönyörködhetnek mindazok, akik a kedves, vidám, magyar levegőjű operettet szeretik.”
Amint már az előző részekben szerepelt, az első drámai előadás bemutatójára szintén sor került a következő napokban. A második cikk erről szólt, amely egyben ismét tájékoztatott a népes szereplő gárdáról is. „Árva László király. A drámai együttes pénteken este Herczeg Ferenc irodalmi remekművében mutatkozik be. A Nemzeti Színháznak ezt a kivételes szépségű történelmi szomorújátékát nem kell külön ismertetnünk. Ismer(n)i ezt minden magyar embernek kötelessége. V. László szerepében Sármássy Miklós, az új hősszerelmes, Garai Mária szerepében pedig a hősnő, Székelyhidy Adrien(ne) mutatkozik be. Vass Irma grandiózus alakítása mellett sorakoznak fel régi és új színészeink: Bojár Lili, Márkus Lajos, Egri Berta, Tamásy Mária, vitéz Bánky Róbert, Danis Jenő, Kormos Ferenc, Károlyi Vilmos, Kőszegi Géza, Endrődy József, Honthy Sándor, Koltay Gyula.”
Sármássy Miklós (Forrás: Wikipédia)
Herczeg (Herzog) Ferenc (1863-1954) drámájában tehát Sármássy Miklós (1901-1963) illetve Székelyhidy Adrienne (1902-1981) lettek a főszereplők. A négy felvonásos szomorújátékot 2011-ben adták ki legutóbb könyvben, az érdeklődő kultúra-barátok legnagyobb örömére.
A harmadik híradás a következő operett-előadást harangozta be. Erről már szólt cikk az előzőekben, amelyet az előző részben ismertettem. Most nézzük ezt a mostani cikket. „Zöldhelyi Anna fellépése. Zöldhelyi Anna, a kiváló primadonna szombaton és vasárnap este mutatkozik be Lehár Ferenc gyönyörű operettjében, a Víg özvegyben. Az operettet vitéz Jakabffy Dezső főrendező, a berlini Víg özvegy felújított alakjában revű számokkal, frappáns táncokkal gazdagította. A Zelenay- és Vellner-duó meglepetésszerű tánckreációkkal lépnek fel. Zöldhelyi Anna ezúttal legkedvesebb szerepével, a Glavari Hannával indul ragyogó művészetével a pécsiek meghódítására. Danilót a rokonszenves bonvivant (sic!), Márkus Lajos játsza (sic!).”
Zöldhelyi Anna (Forrás: Wikipédia)
Lehár Ferenc (1870-1948) örökbecsű operettje sikerét a mű mellett előrevetítette a többi szereplő, de főként a főszerepeket alakító Zöldhelyi Anna (1897-1965) és Márkus Lajos (1902-1963? után).
Lehár Ferenc (Forrás: Wikipédia)
Az utolsó híradás azt tanúsította, hogy színigazgatónk előszeretettel vett a színház műsorára operettet. Nézzük ezt is. „Vasárnap délután 3 órakor délutáni helyárakkal. Jánossy Terka, a szép hangú, ragyogó színpadi jelentőségű énekesnő vasárnap délután az Eltörött a hegedűm c. operettben mutatkozik be. Hisszük, hogy közvetlen kedvességével egy-kettőre ő is kedvence lesz közönségünknek. Különös érdekessége az operettnek Fejér Erzsi gyönyörű alakítása.”
Zerkovitz Béla (1881-1948) „slágergyáros” Szilágyi László (1898-1942) és Andai Ernő (1900-1979) szövegkönyvére, verseire írott 3 felvonásos operettje a híres Dankó Pista (1858-1903) életútjáról szól. Ez már duplán azt jelentette, hogy nagy sikernek néztek elébe, és akkor még nem is beszéltünk a szereplő-gárdáról. S hogy milyen gyors és fogékony volt direktorunk a fővárosi siker-darabokra, mutatta az a tény, hogy ennek az operettnek a premierjére a fővárosi Király Színházban 1928. november 3.-án (!) került sor.
Márkus Lajos (Forrás: Wikipédia)
A Pécsi Napló a heti színházi műsort legközelebb az 1929. október 16.-i, szerdai számában jelentette meg. Nézzük hát:
„Heti műsor:
Szerda: Mit susog a fehér akác.
Csütörtök: Mit susog a fehér akác.
Péntek: Árva László király.
Szombat: Víg özvegy.
Vasárnap délután mérsékelt helyárakkal: Eltörött a hegedűm.
Vasárnap este: Víg özvegy.”
Ezzel zárom tehát az az évi teátrumi évad-kezdés fölidézését. Azonban ha a Pécsi Napló 1929. október 15.-i számának „Színház” rovatát megnézzük, egy korabéli neves színészünk elhunytáról szintén tudósítottak, amelyet nem lehet kihagyni, feltétlenül közölnöm kell. Ez a nekrológ pedig így szól:
Az idős Zerkovitz Béla (Forrás: Wikipédia)
„– Nagy Pista halála. Ma hunyta örök álomra szemét a Népszínház, az ország valamennyi nagyobb színházának gyönyörű hangú tenoristája, Nagy Pista. 1847-ben született Nagykárolyban. Apja csizmadia, aki fiát az ottani kegyesrendi gimnázium negyedik osztályának elvégzése után a maga mesterségére fogta. Felszabadulása után bevándorolta az egész országot. Sorozásra hazament. A legelső sorozott honvédek közt vonult be katonának. Két hónap helyett tizenhat hónapig szolgált. Ekkor lett figyelmes hangjára őrnagya, akinek buzdítására tanult énekelni. 1870-72-ben volt az Országos Énekiskola növendéke. 1875-ben nyitják meg a Népszínházat, ahová már a megnyitásra segédénekesnek szerződtették.
Dankó Pista szobra Szegeden (Forrás: Wikipédia)
1879-ben már első tenoristája a Népszínháznak. Ekkor mutatták be Planquette Cornevillei harangok-ját. A zenekart maga a szerző (!) vezényelte. Grenizsőt (sic!) Nagy Pista énekelte, partnere Blaha Lujza (!) volt. Sikere óriási. Népszínházi dicsősége nem tartott sokáig. Felesége nem bírta a pesti levegőt, választania kellett a pesti dicsőség vagy a boldogsága között. Az utóbbit választotta, és vidékre szerződött. A siker mindenütt a nyomában. Pécsett kétszer is tagja az itteni társulatnak. Először 1880-ban mutatkozik be húsvét napján a pécsi közönségnek a Sárga csikóban (Csepreghy Ferenc darabjában). 1907-ben kerül másodszor Pécsre, Kövessy Albert társulatához. Itt működött 1909-ig, amikor a pécsi színpadról ment nyugalomba.
Robert Planquette (Forrás: Wikipédia)
1921 telén tartotta a pécsi színpadon ötvenéves jubileumát. Istenáldotta tehetségű ember. A színpadi mellett foglalkozott az irodalommal, zenével is. Nótái Bárdnál jelentek meg. Komponált egy operát is. 1903-ban nősült meg Makón, felesége az ottani orvos leánya. Tíz gyermeke volt, közülük ma csak kettő él. Temetése 16-án, szerdán délután 3 órakor lesz a központi temető ravatalozó terméből.”
Debreceni Színház Anno (Forrás: Wikipédia)
Ha egy aktort becenevén szólítanak, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nagyon közkedvelt, nagyon szeretett egyéniség volt. Így vagyunk jelen esetben is. Szerencsére sokat megtudunk életéről, és ha az interneten is „szörfözünk”, meg tudjuk erősíteni a róla közölt adatokat. Azt szintén megtudjuk ott még, hogy Nagykárolyban látta meg a napvilágot 1847. február 19.-én – ahol apja kocsmáros volt –, és Pécsett hunyt el 1929. október 14.-én. Színészként is és tenor-operaénekesként is népszerű lett. A debreceni kántus (református kollégiumi diákénekkar) énekeseként kezdte pályáját. Újdonságként tudjuk meg az újságból az „őrnagyi rásegítést.” Színészi pályáját a „Kálvinista Rómában” kezdte 1872-ben. Segédénekesként a Népszínház (1875) következett, majd ezután – immár első tenoristaként – Krecsányi Ignác (1844-1923) szerződtette Miskolcra. A többit már tudjuk.
Miskolc Széchenyi utca Anno (Forrás: Wikipédia)
A pécsi tagság (1880-ban, majd 1907-től) mellett 1884. január 6.-án Kolozsvárt is láthatták Jean Robert Planquette (1848-1903):„Cornevillei harangok”-jában. Az ismert okok miatt 1909. szeptember 1.-jén vonult nyugdíjba. Feleségével, Urbanits Antóniával Makón lépett frigyre 1882. szeptember 27.-én. Az ő tanújának Jakab Lajos (1839-1890) színigazgatót kérte föl.
Kövessy Albert színigazgató (Forrás: Wikipédia)
A már sokszor idézett, Futaky Hajna (1927-2011) által szerkesztett összegzés („A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával /1895-1949/, Pécs, 1992.) szerint az 1907/1908-as évadban – immár Pista-ként is megjelölvén – a segédszínészek közt találjuk, Ugyanez ismétlődött az 1920/1921-es, valamint az 1922/1923-as évadnál is, de már a „Pista-utónév” nélkül. (Tehát nyugdíjba vonulása után is tag lett még!) Az kizárt, hogy egy másik, azonos nevű színészről legyen szó, mivel az idézett kötet mutatójában is az ő neve alatt, együtt találjuk meg a hivatkozásokat, és másik Nagy István tagként (!) nem szerepelt Pécsett a jelzett évtizedekben.
Pécsi Nemzeti Színház 1930 (Forrás: Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)
A sokágú kulturális munkáját már olvashattuk a nekrológban. Feltétlenül meg kell említenünk még azt, hogy 1927-ben egy könyvet is megjelentetett „A régi Pécs társadalmi és kultúrélete” címmel. További érdekesség, hogy az internetes szócikke az adatok tekintetében így zárul: „Utoljára módosította Gyurika 1 éve.” Most már csupán egy többágú megjegyzésem van. Vajon tudja-e a mai pécsi színházi vezetés, hová temették, megvan-e még a sírja, avagy megtudjuk-e ezt még valaha is?
Hozzászólások