Tavaszi vágyak zöld gyepén heverve
lelkünkbe égtek ifjú álmaink,
hogy majd, hogy egyszer,
közös akarattal
megváltjuk a világot,
ha már az Isten nem váltotta meg.
Az idő eltaposta álmainkat,
por lepte már s penész.
Elavultak az álmok…
Maradt a kín, hogy nem most,
akkor kellett volna lépni!
Új világ,
nem jobb,
csak most más álmodik:
hogy majd,
hogy egyszer megváltja a világot,
mert rendet itt az Isten sem tehet!
Az idő, az idő szárnyal sebesen…
hullik a por s a penész,
elavulnak az álmok…
Az idő… Az idő
mindig legyőzi az embert.
Hozzászólások