Két halál
A fiú rajongott az apjáért, bár inkább, mert képzeletében felnagyította meglévő erényeit, és felruházta olyanokkal, melyeket kizáró tapasztalatok híján, jóhiszeműen csupán feltételezett róla, mint általában a felnőttekről. Egyszóval idealizálta, a példaképei azonban – elején kamaszkorának – futballisták voltak, filmszínészek, gitárosok meg énekesek.
___Az ő apja író volt. Egy a sok, úgymond jó tollú író közül, ám akiknek a neve többnyire csak rémlik az olvasóknak; akiknek még hátravan – és meglehet, hátra is marad – életük nagy művének a megírása. Ha nem is példás, de jó férj és családapa volt, a felesége szemében egy kissé ugyan élhetetlen, hisz meglett korára még nem tudott társadalmi rangot szerezni magának, sem pedig az átlagos szintet valamelyest meghaladó jólétet biztosítani a családjának. Ő azonban változatlanul hitt magában, mi több, bízott benne, hogy a hamarosan megjelenő, immár ötödik könyve végre meghozza neki a várva várt sikert.
___Meghozta. Igaz, sokkal inkább a nem kimondottan igényes, kevésbé kifinomult irodalmi ízlésű olvasók széles táborában, mintsem a kritikusok körében, akik írói erényeinek elismerése mellett kifogásolták, hogy a cselekménybonyolításban kiszámítható, elcsépelt klisékhez folyamodik, és túl gyakran él a melodráma eszközeivel, helyenként az olcsó hatásvadászat szintjén. Ennek legszembetűnőbb példájaként említették kamaszodó fia (egyes szám első személyben írta a regényt, mint apa) halálának a jelenetét. Az olvasók nagy többsége azonban éppen ezt a jelenetet, illetve az azt magában foglaló fejezetet találta a regény legnagyobb hatású, legemlékezetesebb részének.
___A fiú irodalmi érdeklődése nem terjedt túl a kalandregényeken, apjának a könyveibe is éppen csak beleolvasott. Most azonban eltökélte, hogy ezt a legutóbbit végigolvassa, elalvás előtt tizenöt-húsz oldalanként.
___Nem kötötte le igazán, ráadásul idegenkedve látta viszont apját és anyját kissé más megjelenéssel és természettel, kissé más egyéniségekként és más környezetben, de önmagát is, bár lényegében ugyanannak és ugyanolyannak, mint aki és amilyen a valóságban volt. Jó pár nap múltán pedig döbbenten, szinte értetlenül olvasta a saját halála jelenetét, mintha nem akarna hinni a szemének. Nem tudta felfogni, hogyan kárhoztathatja halálra az apja, akár csak képzeletben is. Amit pedig megmásíthatatlanná, visszavonhatatlanná tesz, mintegy szentesít az írott szó.
___Az apja, akiért rajongott.
___Becsukta a könyvet és ledobta a padlóra. Úgy érezte, regénybeli halálával valami jóvátehetetlen dolog történt, valami örökre elveszett, ami miatt már semmi se lesz, semmi se lehet olyan, mint amilyen addig volt.
___Igen, jött rá aztán, egy bizonyos értelemben az apja is meghalt.
___Az ő lelkében.
Hozzászólások