Táv-villáminterjú Deák Zsuzsanna grafikusművésznővel
A múlt nyáron egy baráti társasággal Püspökszentlászlón kirándultunk. A szépen rendben tartott, felújított portákat szemlélve egyszer csak eszembe jutott egy negyedévszázados emlék. Itt, valahol a kanyarban kell lennie egy kis galériának. A portát felfedezni véltem, de szomorúan vettem tudomásul, hogy már nincs meg. Ekkor határoztam el, hogy újra felveszem a kapcsolatot Deák Zsuzsanna grafikusművésznővel. Egy kis utánjárással megkaptam az otthoni telefonszámát. Amikor felhívtam, tudomásomra hozta, hogy ő megmaradt analógnak, a digitális technikát, a drótpostát kizárta életéből. Maradt a telefon és a postai kapcsolattartás. „Okos” kérdéseimre pár nap múlva jött a válasz.
– Negyedévszázada találkoztunk Önnél, Hosszúhetényben. Hogyan alakult ez idő alatt a karrierje?
– A kérdésével provokálta a visszatekintést, és nem 25, hanem 60 évvel ezelőttről indítanám. Azzal a tizennégy éves Deák Zsuzsannával, aki akkor kezdett el tanulni a Pécsi Művészeti Gimnáziumban, és pontosan ez akart lenni és így akart élni, ami grafikusművészként megadatott. Elsősorban nem a karrier volt a fontos, hanem mindig az alkotás öröme.
– Mostanában szerepeltek-e a művei hazai vagy külföldi kiállításokon?
– Menjünk sorba. Huszonöt évvel ezelőtt tettem egy kirándulást a textil világába. A Pécsi Galéria Kisgalériájában bemutathattam ennek eredményét, majd meghívást kaptam Finnországba, ahol több városban volt kiállításom, Lahti, Porvo, Kuopio, s átkerült az anyag Tallinnba is.
– És ezek után? Ha jól tudom, Komlón a Közösségek Házában van egy állandó tárlata.
– Ezt követően szakmailag jelentősebb kiállításom 2010. évben volt a Nádor Galériában, ennek az anyaga került át Komlóra a Közösségek Házába, állandó kiállításként.
– Ha jól tudom, Ön hozta létre a „Hetényi7ek” Művészcsoportot. Léteznek még? Hányan aktívak?
– Igen. Továbbra is aktív maradtam, és megszerveztem a „Hetényi7ek” Művészcsoportot, ami azóta 9-re szaporodott. Mindegyik tagunk helyben lakik és főfoglalkozású alkotóművész. Az egyéni bemutatkozások mellett több csoportos kiállításunk is volt,
– További tervei? Mi az a féltett vágya, amit megszeretne valósítani, amit az utókorra hagyományozna?
– Pillanatnyilag a mi lehetőségeinket is befagyasztotta a Covid vírus. A közösségi belső tereket igénylő kiállításokat lehetetlen létrehozni. Várom a jelenlegi állapot változását, bízva a jövőben, s abban, hogy nem volt felesleges a munkám, azaz az életem.
A művésznő levelében pár sorban kitért arra is, hogy a Püspökszentlászlói Galériát mintegy 20-25 éve eladta. Gondolom, nem szívesen vált meg a kellemes környezetbe simuló kiállítótértől.
Deák Zsuzsanna ebben az évben egy kerek évfordulót ünnepel. Abban maradtunk, ha korábban nem is, 25 év múlva, egy újabb kerek évforduló alkalmából újra keresni fogom.
Hozzászólások