Párizs a festők szemével • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

Párizs a festők szemével

 

Első rész: Claude Monet Párizsa

 

Georges-Eugène Haussmann

Párizs még a 19. század közepén is egy egészségtelen város volt, ahol járványok pusztítottak. 1749-ben Voltaire már követelte Párizs megújítását: „nyilvános piacok kellenek, kutak, amelyekből vízhez lehet jutni, szabályos utcák, színházakkal, a keskeny, bűzös utcákat ki kell szélesíteni, fel kell tárni a ma már nem látható műemlékeket” – mondja Párizs megszépítéséről című írásában. A párizsi lakosság hirtelen megnövekedése csak súlyosbította az amúgy is egészségtelen város helyzetét. 1832-ben és 1849-ben kolerajárvány söpört végig Párizson.

III. Napoléon olyannyira nem ismerte Franciaország fővárosát, hogy az anekdota szerint, amikor meg akarta látogatni Victor Hugót, megkérdezte tőle, mi is az a place de Vosges, ahol az író lakott. Csak londoni száműzetése idején látta, milyen is egy modern metropolisz. Ekkor rajzolta meg Párizs rendezésének tervét, amit azután átadott Georges-Eugène Haussmann-nak, Párizs frissen kinevezett prefektusának, aki erről így számol be: „A császár megmutatott nekem egy Párizs térképet, amelyen ő maga jelölte ki kékkel, pirossal, sárgával és zölddel azokat az új utakat, amelyeket megépítésre javasolt.” Haussmann miniszteri felhatalmazással fogott a gigászi munkák irányításához. A város megszépítésén és egészségessé tételén kívül fő célja volt a közlekedés javítása nem csupán a kerületeken belül, de a külvárosokkal is.

A munkálatok kisajátításokkal, egész negyedek földig rombolásával, a keskeny, egészségtelen középkori épületek lebontásával jártak. Mindez kiváltotta a változásokat ellenző párizsiak tiltakozását. A város arculatának megújítása során többek közt a Városháza, a Notre-Dame, a Louvre, az Opera, a Place Saint-Michel, a L’Arc de Triomphe környékét rendezték, szellőssé tették.

 

Az Opera körüli munkálatok

 

A Place de l’Étoile teljesen megújult, tizenkét magánpalota épült fel, a zegzugos utcák helyét ma már szellős sugárutak foglalják el, ahogyan ez az alábbi légifelvételen is látható.

 

Párizs. La Place de l’Étoile

 

 

Az impresszionista festők örömmel üdvözölték a városrendezést, Párizs új arculatát, és megörökítették a megújult várost. Claude Monet több városrészt is megfestett.

 

Boulevard des Capucines

 

1873-ban Monet a neves fényképésznek, Nadarnak a 35 rue des Capucines alatt lévő stúdiójának balkonjáról két képet festett a Boulevard des Capucines-ről. Monet azt mondta Nadarról, hogy „jó, mint egy falat kenyér.” A két festmény egyaránt 60×80 cm-es, de az egyik fekvő, a másik álló.

 

Monet: Boulevard des Capucines

 

 

Monet: Boulevard des Capucines

 

 

A Gare Saint-Lazare

Monet, aki 1871-ben Párizs egyik külvárosában, Argenteuil-ben telepedett le, gyakran ült vonatra, hogy a fővárosba utazzon. 1876-ban elhatározza, hogy megfesti a Saint-Lazare pályaudvart, ahová vonatja érkezni szokott.

 

A Gare Saint-Lazare korabeli fényképen

 

Megvan! A Saint-Lazare pályaudvar! Meg fogom mutatni, abban a pillanatban, amikor elindulnak a vonatok, a mozdonyok olyan sűrű füstjével, hogy alig látni tőle valamit. Ez egy lenyűgöző látvány, a mindennapok álomvilága.” – mondta Monet. Pierre-Auguste Renoir Apám Renoir című könyvében leírja, hogy Monet elment a Western Railway igazgatójához, akinek fogalma sem volt arról, ki lehetett ez a festő. „Elhatároztam, hogy megfestem pályaudvarát. – mondta Monet. Egy ideig haboztam, hogy a magáét vagy a Gare de Nord-t fessem meg, de úgy gondolom, az öné karakteresebb.” Ezután Pierre-Auguste Renoir előad egy anekdotát: „Minden vonatot leállítottak, kiürítették a pályaudvart, a mozdonyokat ellátták szénnel, hogy annyi füstöt produkáljanak, amennyit Monet akart. Monet egyfajta tirannusként állt a pályaudvaron és tisztelettől övezve festett. Végül egy féltucat fényképpel távozott, miközben a személyzet, élükön a társaság igazgatójával, köszöntötte.” Renoir hozzátette, hogy az anekdota bizonyára túloz, de nem nehéz elképzelni Monet-t, amint hadonászik kezeivel, hogy megállítsa a vonatokat, és utasításokat ad, mint egy filmrendező.

 

Monet: A Saint-Lazare pályaudvar

 

Monet tizenkét festményt készített a Saint-Lazare pályaudvarról. Nem egy sorozatot képeznek ezek a festmények, mint a roueni katedrális esetében, hanem különböző nézőpontokba helyezkedve örökítette meg a festő a pályaudvart kívülről, belülről, a vonatok érkezését, a síneket.

 

Monet: Vonat érkezése Normandiából a Saint-Lazare pályaudvarra

 

Monet: A Saint-Lazare pályaudvar kívülről

 

Az Európa-híd ugyancsak felkeltette Monet érdeklődését. A Saint-Lazare pályaudvar sorozatos kibővítése során új meg új alagutakat fúrtak. 1868-ban felavattak egy teret, ahol hat út találkozott. A hídról letekintve látható volt a sínek körüli nyüzsgés. Monet egy csodálatos impresszionista festményen örökítette meg a látványt.

 

Monet: Az Európa-híd

 

 A Tuileriák

 

A Les Tuileries, magyarul Tuileriák, Párizsban a Louvre, a rue de Rivoli, a Concorde tér és a Szajna közé eső terület, a csodálatos Tuileriák kertjével.

 

A Tuileriák kertje

 

Monet a rue de Rivoli 198. szám alatti ház ötödik emeletéről festett négy képet a Tuileriákról 1876-ban. A lakásban Victor Chocquet élt, aki Cézanne és az impresszionisták első támogatója volt.

 

Monet: A Tuileriák

 

 

Monet: A Tuileriák kertje

 

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

2 hozzászólás van ehhez: “Párizs a festők szemével”


  1. Kedves Professzor Úr! Mindig nagy élvezettel olvasom nagyszerű, hiánypótló írásait! Köszönet valamennyi olvasója nevéban is. Kiss Tamás.

    Hozzászóló: Kiss Tamás | 2021. március 4., 07:56
  2. Kedves Kiss Tamás!
    Nagyon örülök, hogy tetszenek Önnek írásaim. Én is élvezettel olvastam Gauguinről szólő kitűnő cikkét.
    Magyar Miklós

    Hozzászóló: Magyar Miklós | 2021. március 9., 10:17

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés