Virágok nyílnak,
vállalva nyíltan,
szirmuk, ha tarka,
selymük, mint barka,
szívet-lelket melenget.
Ébredés íze,
március színe,
nincs benn zavartság,
ez a szabadság,
ahogy madár felelget.

Dalolja vígan,
szép tavasz itt van,
nem bujkál titkon,
súgva a titkot,
mindig kimondja bátran:
– Egy fagy sem örök,
nyomhatják rögök,
jege kiered,
ez a kikelet,
a boldog – zabolátlan.

Még a múlt áthat,
sok minden fájhat.
– Ne figyelj sasra,
repülj magasra,
gyönyörű – kicsi madár!
Legyél a szívünk,
kokárdás díszünk,
vidd a sok álmot,
velük kell szállnod,
értünk zöld ez a határ!

Szó lehet hamis,
hazudhat csap is,
Hol lobog zászló,
nem elég pár szó.
Te vagy az ősi jussom,
nem elég várni,
ablakot tárni,
akarni tenni,
poklokig menni,
én tiszta márciusom!

Megosztás

Tweet