Mikor kertre nyílt még az én ablakom,
tudtam, hogy a tavasz bont forró nyarat,
s hallottam, az ősz prüszköl épp a téllel,
s hóban holnap szuszog az avar alatt.

Amikor kertre nyílt még az én ajtóm,
mint rügy pattan, szálltam neki a rétnek,
a patakban hűst, mezítlent fürödtem,
s csizmám megjárta a hófödte bércet.

Mikor kertre nyílott még az én szívem,
csatangolt friss fűben, égre s földre járt,
gyümölcsíz udvarolt a karcsú széllel,
s újbor, mámor s az ég adta meg magát.

Még kertre nyílik ajtóm s ablakom,
de tavaszt óvatost bont már a nyárban,
s labdarózsán hancúroz négy gyermekem:
ősz s tél tavaszt virraszt gyümölcsös nyárnak.

Megosztás

Tweet