Negyedik rész: Henri de Toulouse-Lautrec Párizsa
Ha hosszabbak lettek volna lábaim, nem lettem volna festő!
Toulouse-Lautrec
Henri de Toulouse-Lautrec (1864-1901) Franciaország egyik legrégibb nemesi családjának sarja. Szülei közeli rokonságából fakadóan, a püknodüszosztózis nevű genetikai betegség miatt a mindössze 152 centiméterre nőtt Henri teste aránytalan. A normális törzsméret mellett feje túl nagy, végtagjai feltűnően rövidek. Orvosai tanácsára mindig kalapot hord, szakálla pedig fejletlen állát hivatott eltakarni. Gyermekkorától rajzolt, főleg lovasjeleneteket. Tehetségét rajztanároknál, festőiskolákban fejlesztette. 1884-ben a Montmartre-ra költözött ugyanabba a házba, ahol példaképe, Edgar Degas lakott.
A cirkusz világa
A cirkusz kellős közepén vagyok.
Toulouse-Lautrec
Toulouse-Lautrec tizenhat éves, amikor felfedezi a Montmartre-on Fernando cirkuszát. A beteg csontozatú fiatalember számára az artisták mutatványai és a lovasprodukciók a szabadságot jelentették. A lovak különös jelentőséggel bírtak Henri számára. Apja, Toulouse-Lautrec gróf, kitűnő lovas volt, akitől fia örökölte a lovak szeretetét. A lovaglásról le kellett mondania, így rajzokon és festményeken élte ki ezt a szenvedélyét. Első nagyméretű, több alakos festménye A Fernando cirkusz műlovarnője volt.
Toulouse-Lautrec: A Fernando cirkusz műlovarnője
1899 elején az alkohol, a kialvatlanság, a könnyűvérű nők kórházba juttatták Toulouse-Lautrecet. Amikor barátai meglátogatták, nevetve ezt mondta nekik: „jókor jöttek, a cirkusz kellős közepén vagyok.” „Milyennek találják rajzaimat?” – faggatta őket. Több tucat rajzot mutatott nekik, amiket a cirkuszról készített.
Toulouse-Lautrec: Cirkuszban − Ügetés
Toulouse-Lautrec: Cirkuszban − Csokoládé
Toulouse-Lautrec: Cirkuszban – Egy kutyaidomár
A 39 rajz segítségével a festő visszanyerte mentális egyensúlyát és munkaképességét. Lerövidítették kezelését és 1899 májusában elhagyhatta a kórházat. Visszatért előbbi életmódjához, a nőkhöz és az alkoholhoz majd két év múlva meghalt.
A Moulin Rouge
Plakátom óriási sikert aratott a falakon
Toulouse-Lautrec
A Moulin Rouge 1889. október 5-én nyitotta meg kapuit a szórakozni vágyó nagyközönségnek. Két tulajdonosa, Joseph Oller és Charles Zidler nem a Montmartre tetejét, hanem a Boulevard de Clichyt választották megépítésére. A kabaré szimbólumát a Montmartre szélmalmaitól kölcsönözték. A kitűnő üzleti érzékkel megáldott tulajdonosok a kabaré kertjében a világkiállításról elhozott hatalmas elefántot helyeztek el.
A Moulin Rouge 1900-ban és az elefánt
Toulouse Lautrec egyike volt azon hírességeknek, akik megalapozták a mulató reputációját.
Henri minden este ott ült a Moulin Rouge-ban, és mindent lerajzolt, ami a kabaréban történt. 1891-ben készítette el a Moulin Rouge első plakátját, ami mindmáig a leghíresebb figyelemfelkeltő bemutatása volt a mulatóhelynek. A plakát címe: La Goulue. (A szó jelentése: olyan férfi vagy nő, aki mohón eszik vagy iszik.) A táncosnő eredeti neve Louise Weber volt, aki mosónőként kereste kenyerét, mígnem két volt táncos felfedezte. Ettől kezdve Párizs különböző mulatóhelyein szórakoztatta a közönséget. 1890-ben szerződtették a Moulin Rouge-ba, ahol Toulouse-Lautrec megismerte és 1929-ben bekövetkezett haláláig barátja maradt.
A táncosnő féktelen temperamentumával, szókimondó természetével a kabaré vendégeinek kedvence lett. Feljegyezték, hogy a walesi herceg (a későbbi VII. Edward) is látogatta a mulatót. Egy alkalommal La Goulue odakiáltotta neki: „Hé, te walesi! Te fizeted a pezsgőt! Te vagy a vendéglátó vagy az anyád?” Se szeri se száma nem volt a rendőri beavatkozásoknak és pereknek, amik a lány merész, mondhatni erkölcstelen tetteinek következményei voltak. Az egyik legemlékezetesebb „csínytevése” az volt, amikor – mivel a hölgyek nem jelenhettek meg nyilvános helyeken férfikísérő nélkül – egy pórázon vezetett bakkecskével járt a bálokra.
Lautrec plakátján La Goulue partnere a „Csont nélküli Valentin”, valódi nevén Jules Étienne Edme Renaudin, táncos és kígyóember. Ez utóbbi adottságok révén kapta a „csont nélküli” becenevet. A plakát megjelenését követő napon lett híres nemcsak Toulouse-Lautrec, de a Moulin Rouge is. A festő 1891. december 26-án ezt írta édesanyjának: „Az újságok különlegesen kedvesek voltak csemetéddel. Mézesmázos tömjénezés. Plakátom óriási sikert aratott a falakon, annak ellenére, hogy a nyomda egy kicsit elszúrta művemet.”
Toulouse-Lautrec: La Goulue
Egy másik híres táncosnő, Jane Avril ugyancsak barátja volt a festőnek. Plakátokat és festményeket is készített róla.
Toulouse-Lautrec: A táncoló Jane Avril
A Moulin Rouge-ban című, 1993-ban készült festménye a híres mulató korabeli hangulatát tükrözi elegáns urak és hivalkodó testtartású hölgyek ábrázolásával. A kép hátterében maga a festő is látható. A jobb oldalon a valószínűtlenre elmaszkírozott női arc a cirkusz világát lopja be a képbe.
Toulouse-Lautrec: A Moulin Rouge-ban
A bordélyházak lakója
Végre találtam az én méretemhez illő lányokat
Toulouse-Lautrec
Toulouse-Lautrec nem az első festő, aki prostituáltakat vitt vásznára, de minden bizonnyal elsőként szentelte munkásságának nagy részét a bordélyházak lakóinak. Még be is költözött a 6 rue des Moulin alatt lévő La Fleur Blanche nevű előkelő nyilvánosházba. A lányoktól nemcsak kedvességet, de szifiliszt is kapott. Olyannyira az alkohol rabja volt, hogy botjában egy kis üveget rejtett el, amiből munka közben is húzott egyet-egyet. Egy alkalommal megjegyezte: „Majd akkor iszom tejet, ha a tehenek szőlőt legelnek.” 1896-ban egy egész litográfiasorozatot szentelt a La Fleur Blanche lakóinak Ők címmel. A rendkívül visszafogott, ízléses „beharangozó” képen egy ágya előtt hálóköntösben háttal álló, haját igazító lány látható. A kép előterében egy asztalkára tett női alsónemű, rajta egy cilinderrel. A férfi, akiért a nő ott áll, nem jelenik meg a képen, a szexualitás jelzésszerűen van jelen az egymásra helyezett női és férfi öltözékdarabok révén.
Toulouse-Lautrec: Ők (borító)
Érdemes egymás mellé tenni az Őkben szereplő litográfia vázlatát és a végső képet. A Nő fűzőben tervezete jól mutatja a munka folyamatát, ahogyan a festő megrajzolja a főbb vonalakat és felviszi a papírra a színeket. A jelenet két szereplője – a fűzőjét bekapcsoló nő és a már felöltözötten ülő férfi – a Toulouse-Lautrecre annyira jellemző diszkrét utalás a szerelmi aktusra.
Toulouse-Lautrec: Nő fűzőben
Az Ők egyik litográfiája a bohóc Cha-U-Kao-t ábrázolja, aki több festményén is szerepel. A lány Toulouse-Lautrec egyik kedvenc modellje volt. A festőt megérintette a bohóclány bátorsága, aki az Új cirkusz és a Moulin Rouge állandó fellépője volt. A képen egy intim pillanatot örökített meg Toulouse-Lautrec, azt, amikor a bohóc két fellépés között megpihen egy vörös díványon, egy enyhe mosollyal arcán. Hatalmas sárga gallérja és fekete harisnyája a festőnél megszokott színek kontrasztja. A háttérben a kabaré vendégei láthatók.
Toulouse-Lautrec: Ülő bohócnő
A rue des Moulins Szalonjában című festmény Toulouse-Lautrec egyik főműve. Műtermében készítette, miután számos vázlatot készített a helyszínen. A kép a luxusbordély szalonjában unott arccal vendégekre váró prostituáltakat ábrázol.
A rue des Moulins Szalonjában
Toulouse-Lautrec A rue des Moulins Szalonjában című festménye előtt
Hozzászólások