Már majdnem elszenderedtem gyötrő gondolataim közepette a „Fortessa” alatt, amikor valaki, nyilván az aggodalom okán rám szólt: „Do you want any help?” Hirtelen, Duduka cicus simizását is abbahagyva felnéztem magamból, és atya ég, hát a barnaruhás, szalmakalapos hölgy állt előttem, kedvesen mosolyogva…”Thank you very much…” – dadogtam meglepetten, és mi tagadás, örültem: „I am very happy to see You again…” – „Again?” – hangzott a gyors visszaválasz. „Yes, but…” – de nem hagyta befejezni. „Tudja kedves uram, már nincsenek szünetek a ’felvonások között’!” Na nem… Virginia? „– Majdnem, de természetesen mégsem…” – válaszolta. De ez már nem is volt érdekes, valami fura öröm költözött belém, amit szinte évezredek óta nem éreztem. Éppen javasolni akartam neki, hogy induljunk el együtt az erőd felé, de csak furán mosolygott, mintha mozgott volna a szája, elővett egy papírt, lazán elejtette, intett egyet, és elinalt a Foka utca felé…”Hát ez mi, vagy ki volt?” – kurjantottam el magamat… Lehet, hogy nem is az a nő volt… Lehajoltam a papírért, és a következőket láttam: koncentrikus körök tömege, középen egy vastagabb fekete pont. Minden koncentrikus kör kapcsolatban van más koncentrikus körökkel, és mindegyikben ott van az a bizonyos központi fekete pont, vagy mag… „Netán minden ember egy koncentrikus kör-rendszer? Valami bepörgethető gépszerű képződmény?” Találó… Mintha leolvasta volna rólam a gondolataimat… Aztán, jobban megnézve vettem észre, hogy a lap alján van pár sor. Szemüveg, olvasás…
„The first nervous breakdown was circa in the year of 1913…
The second nervous breakdown was circa in the years of 60th…
Since the year of 2019 permanent apokalypsis…”
Idegösszeroppanások dátumai…
A repülőgépek
___________a repülőgépek
_____________________egyre alacsonyabban
______________________________szállnak,
hogy kisöpörjék, kisöpörjék
__________________az utcákról az embert
„Tegyék meg tétjeiket, hölgyeim és uraim!”
A kukás autók
__________a kukás autók
_______________egyre gyakrabban járnak,
hogy felsöpörjék, felsöpörjék
________________az utcákról
_____________________a szemetet
Hiába kelsz Korán,
már akkor sem kapsz
_____________Ó-, vagy Újszövetséget,
se Upanisadokat, se Buddha beszédeit,
se Tao Tö Kinget…
Ez nem volt a lapon… Csak úgy jött… Pedig itt már nincsenek repülőgépek… Üres az ég kékje.
Szerintem meg sokkal több idegösszeroppanás volt.
A demagógiák
___________a demagógiák
__________________egyre sebesebben rágnak,
hogy eltüntessék, eltüntessék
____________________a még gondolkodni képes
_______________________________sapienst
„A mellékhatásokról kérdezze meg orvosát, vagy gyógyszerészét!”
A magángépek
__________a magángépek
___________________egyre magasabban
_____________________________Dubai felé szállnak,
hogy hírül vigyék nagyszerűségét
____________________ennek a világnak
„A fekete 13-as nyert hölgyeim és uraim! Nincs több tét!”
„Vaudeville-koktél Rimbaud módra”
Ezt lehetne ajánlani, mintegy kijózanító ital gyanánt mindazoknak, akik, mondjuk: bizonyos tulajdonságok híján, másokkal meg túlcsordultan, lelkiismeretükben elhunyva, sohasem kaphattak idegösszeomlást. Garantáltan segítene rajtuk.
Mert néha kell az idegösszeomlás!
Kell, mert különben minden megnyilvánulás, minden szó, mozdulat, tekintet láthatatlanná, értelmetlenné lesz… Vakond-világ jöhet, jön, azaz jött…
Szentségelve túrom – fúrom önmagam
előre a taknyos-kölnis, nyakkendős nyálkában
Csóközönös, mosolyvigyor-bulik gödreiből
nyögve-dalolva mindenféle ágyakba zuhantan
Nap-, és Hold-látások égi fénye nélkül
alszom át tompa boldogság-rohamaimat
Piszoárok világánál üt fejbe a csönd
visszhangos, zajos pisálásokban
Egy „évad” is szörnyű, nemhogy egy élet
tudatlan káosz-reménnyel tántorogva
Idelent, a számomra megásott patchwork-„pokolban”
ganajtúró bogarak kikövezte múltamban
Vakond lettem, mert vakondnak születtem
szüleimet se láthattam szinte sohasem
Elvitte őket tőlem a gyorsvasút meg a földalatti
sínek közé fúrva cafatokra tépett reményem
„Fölfegyverkeztem az igazság ellen.” – mondta Rimbaud 1873-ban…
Az élet minden mozzanata, a halál összes rezzenése se más, mint Niagara-módra zuhogó
patchwork-áradat…
Gondolat- és elme-megsemmisítő morál-centrifugák fájdalommentes beültetése lehetne az igazi technikai megoldás. Ez sokkal korszerűbb, mint a fülre szerelhető, mára már elavult oktató-robot. Nem kell tovább duruzsolni, meg lehet semmisíteni a léha oktatók tömegeit is, hiszen nem belebeszélni kell már a kicsik tudatába a nem-gondolkodni tudás édes örömeit, hanem az új irányelveknek megfelelően, egyszerűen ki kell pörgetni az agyból az anatómiai lehetőségeket. Lényegében négy műveleten alapul a „dolog”: színtelenítés, összegyűrés, széttépés és kipörgetés. Úgy tűnik, ez lehet a tudatra ébredés leghatékonyabb prevenciója.
Persze szuper high-tech szükségeltetik hozzá. „But it’s no problem…” nyilatkozta prof dr Totum Factum, a project vezetője. Egyébként ő volt „Az Önkéntes Tudatmegszüntető Egyesület” megalapítója is. Ide azok a felvilágosult elmék sorolandók, akik felnőtt koruk ellenére is képesek voltak belátni, hogy az emberiség egyetemes boldog jövője érdekében nem létezhet más megoldás, mint a teljes gondolat- és elme-megsemmisítés.
Azóta már beigazolódott, hogy mellékhatásoktól nem kell tartani. Így aztán, a neurózisok, depressziók, idegösszeomlások és egyebek sem térhetnek többé vissza.
A program megvalósítása ellen, fellebbezésnek helye nincs!”
(Tervezett beindítás: a 2020-as évek első fele. All rights reserved.)
Úgy döntöttem, hogy mielőtt végeznék magammal, csak azért is visszatérek, sőt talán véglegesen megtérek a bölcselethez, ahol, mint szerves, élő, boldog és szenvedő ember lehetek úrrá önmagamon.
Antóniusz atya mondta: „Jön majd idő, amikor megőrülnek az emberek, és ha olyan valakit látnak, aki nem őrült, rátámadnak, és azt mondják: ’Te őrült vagy!’, mert az nem hasonlít rájuk.” (300 körül…)
„Az Istenhez való hasonlóság” eléréséhez, „… ehhez a tudáshoz, amely tisztává és tökéletessé tesz majd bennünket, röviden megfogalmazott szabályokra, afféle szakszerű aforizmákra van szükség, hogy rendben, a megfelelő úton jussunk el a boldog élet tökéletessé tételéhez.” Úgy körülbelül a Krisztus utáni 5. században… Hieroklész „tollából”, aki Püthagorasz: „Aranyversek” című művét kommentálta. „Modernül” szólva: frappáns mondatokba sűrítve kell reklámozni a filozófiai gondolkodás jelentőségét! Ennek a tevékenységnek egyik kiváló „reklám-szakembere volt Püthagoras. Isteni ötlet volt! „A költeménynek az a célkitűzése és a felépítése – írja Hieroklész –, hogy minden más olvasmányt megelőzően beléhelyezze a tanítványokba a filozófiai karaktert.”
Lehet, hogy az egész emberi történelem se más, mint egy Homo deus karrier-történet, ami nagyon balul ütött ki… Mondjuk a gépember, robotember koncepciótól a transzhumanista őrületig…
Lassan besötétedik. Itt ülök már szállásadó barátaimnál, Boráéknál az ablak előtt, és nézem a Psiloritis (Ida) hegy lábánál elterülő, halványuló fénycsíkokban rezgő várost. A hegyoldalakról lassan apadnak le a kezdetben tüzes, majd egyre fakuló, vörösesből, rózsaszínesbe illanó árnyfonatok követhetetlen mintázatai. Mintha valahol, a messzeségben, egy éjszakai megpihenésre készülő pásztor óvatos tűzoltásának fényjáték-mozzanatait látnánk. A fehér házrengetegből oszlopként kimagasló ciprusfák sötétzöldjei lassan szénné feketednek, miközben a hatalmas mecset egyre világosabb felkiáltó jelnek tetszik. Majd néhány kósza percre becsúsznak a városba a hegyoldalakról lekúszó, már elhalványult rózsaszínes fényremegések, hogy aztán, szinte szemmel követhetetlen gyorsasággal vesszenek bele a megállíthatatlan elsötétedésbe. Nincs mese, éjszaka lesz. „Éjszaka van, ilyenkor csendesebbek a szökőkutak” – jut eszembe Nietzsche szép sora. A városban, nem is messze innen, lámpáktól fénylő magányában kopogtatja kicsiny vízcseppjeivel a kövezetet a Rimondi szökőkút. Az intim zajpillanatokat, csak néhány éppen arrafelé kódorgó macskakarom tappogása színesíti. Bezzeg Spili kis főtere éjszaka zajong igazán! Huszonöt oroszlánfej spricceli ki a falból komor képpel a kis faluba is betörő patakok háborgó vizeit. A helybeliek szerint a forrásvíz huszonötféle betegség gyógyítására jó. A természet által zöldbe öltöztetett település, a Kedros hegy egyik kiemelkedésének déli lejtőjét borítja. Arrafelé nagyon tudnak süvíteni a hegyről lezúduló szelek. De itt csend van, és csak a tenger halkan mormoló, andalító háttérzenéje ad lélekből feltörő ihletet és vágyat, miközben Knossos palotájában a Herceg is lassan elszenderedik liliomai között.
Hozzászólások